Agrármérnökként nyugati szemlélettel

Érmihályfalváról kikanyarodva Nagykároly irányába nekilendül a forgalom. A jó minőségű, egyenes aszfaltúton szinte folyamatosan sorjáznak a gépkocsik. Aki maga is autóval utazik, annak könnyű megsaccolnia a mellette elrobogók sebességét: autópályán sem dudálnák le őket „cammogásuk” miatt. Az érmelléki várostól néhány kilométerre fekszik Érkörtvélyes, Bihar megye északi peremfaluja. Az út két oldalán deszkából épített árusítóhelyek, ősz vége felé már üresen állnak. Nyaranta többnyire dinnyeárusok töltik fel a standokat, portékájuk messze földön híres volt hajdanán. Újabban már összeasztak a dinnyeföldek, egyre többen hagytak fel ennek az értékes gyümölcsnek a termesztésével. A nagy hal megeszi a kicsit elv érvényesül, a multik, a külföldről behozott, erőltetett érlelésű, silány minőségű dinnyék kiszorítják a kistermelők áruját. Nálunk a fogyasztási kultúra gyerekcipőben jár, vásárláskor az elsődleges szempont az alacsony ár. A hagyományok mentését, őrzését felvállalta a község vezetése, évente dinnyefesztivált tartanak, olyankor megpezsdül az élet, szárnyra kel a remény, hátha egyszer még visszaszerzi megérdemelt becsületét az érkörtvélyesi föld édes gyermeke, a dinnye.

Már messziről látni Ágoston Csaba kertészetét. Telefonon egyeztettük a tájékozódási pontokat: előbb három fóliasátor tűnik elém, majd kőhajításnyira kilenc sorakozik egymás mellett. Ez már az ő birtoka. Még kora tavasszal ismerkedtem meg a fiatalemberrel, Székelyhídon találkoztunk egy gazdafórumon. Látva lelkesedését, vállalkozó kedvét, már akkor elhatároztam, hogy egyszer felkeresem, hogy lássam, miként ügyeskedik, hogyan hasznosítja a fiatalon megszerzett szakmai tudást.

Egy hirtelen irányváltással már le is térünk a forgalmas útról. Alig néhány méter választ el a suhanó autók világától, de furcsamód itt már tudomást sem veszünk róla, a szántóföldek nyugalmat árasztó békessége, pirospozsgás „paprikamosoly” kerít hatalmába. Vendéglátómmal parolázunk, majd miután beszélgetésünk indításaként tudálékosan kivesézzük a várható időjárás rövidebb és hosszabb távú esélyeit, személyesebb témákra terelődik a szó.

Az életkorát tekintve pontosan a harmadik és negyedik X között járó fiatalember Nagyváradon született, de már kisgyermekként nagyanyjához került Érkörtvélyesre. Suhancként azt tervezte, hogy egyszer erdészmérnök lesz belőle. De mégsem az lett. Azt tanácsolták neki, menjen inkább agrármérnöknek, s a javaslathoz két érvet is társítottak: az erdésznek hosszú évek szükségesek ahhoz, hogy egy fa „életútját” követve sikerélményhez jusson, a mezőgazdaságban viszont a növények többségének egy év az élettartama. Az erdész szakmában „külsős” elhelyezkedése szinte lehetetlen – hangzott a második érv.

Ágoston Csaba 2007-ben kapta meg agrármérnöki oklevelét. Az egyetem közvetítésében, több diáktársával együtt kijutott Angliába, ott elleshette az idehaza megszokottól teljesen eltérő termelési módokat, a gazdálkodáshoz való viszonyulást. Nálunk többnyire a túlélésért dolgoznak, egyik év jöjjön a másik után, a maga megszokott rendje szerint. Ezzel szemben Angliában – és vélhetően más nyugati államokban is – állandóan újításokon törik a fejüket, nincs megállás, szüntelen a profitnövelésre törekednek. Ez a hozzáállás a legfontosabb, amit magával hozott a szigetországból. No meg a megkeresett pénzt. 2006-tól 2012-ig minden évben visszament dolgozni. A keresetéből folyamatosan építette, fejlesztette itthoni gazdaságát. Majd megnősült, felesége, Nikoletta szintén agrármérnök. Könnyebb a teher, ha két ember vállán nyugszik. Bár párja jelenleg időlegesen kivonult a gazdálkodásból, Szofia nevű kislányukat neveli.

Érkörtélyesen eltérő a földek minősége, a jól termő szántó mellett sok a silányabb, homokos terület. Ágoston Csaba 35 hektáron gazdálkodik, ebből közel 2,5 hektáron paprikát és káposztát termeszt. Az idén padlizsánnal is próbálkozott. A többi földterületről gabonát takarít be. Régebben maga is dinnyézett, de aztán az érmihályfalvi Arovitnál dolgozott bő öt évet, és ott közelebbről megismerte a paprikatermesztés technológiáját. A kápiára van leginkább piac, meg aztán a hozama is ennek a legjobb: 70 tonnára tehető hektáronként. A termés zömét Magyarországon értékesíti, de már megtalálható az Ágoston-féle paprika a Real üzletlánc nagyváradi áruházában is. Úgy véli, nagyon fontos lenne társulás létrehozása más zöldségtermesztőkkel, akkor közösen építenének hűtőházat. Ha ez meglenne, teljesen más pozícióban tárgyalhatnának a felvásárlókkal – sorolja a gazda.

A földterület növelése mellett állattartásra is gondolt. A gabonát hasznosabb volna megetetni, mintsem eladni. Sertésfarmot fog létesíteni a környéken, szarvasmarha-tenyésztéssel pedig nagyszülei vidékén, Sztánán foglalkozna.

Miközben beszélgetünk, a fóliasátrak mélyén szorgos kezek munkálkodnak. Az idei utolsó paprikaszedés tart. Az asszonyoknak jól telik az idő, viccelődnek, majd nótázással folytatják. Az érkörtvélyesi paprika Magyarországon keresztül Németországba kerül. Ha arra járok, nem felejtem el megkóstolni.