Emléktábla-avatás Réven a magyar szórvány napján

Ezen a napon a Sebes-Körös menti térség szórványban élő magyarsága együtt ünnepel a réviekkel. A rendezvényeket a helyi református egyházközség, a Pro Rév Egyesület, az RMDSZ helyi szervezete és az iskola magyar tagozata együtt szervezi. Idén november 17-én zsúfolásig megtelt a révi református templom, még pótszékeket is hozni kellett a parókiáról. Az ünnepi istentiszteleten Szoboszlai-Gáspár István mezőtelegdi református lelkész hirdetett igét Mózes I. könyve 28. részének 10–19. versei alapján. A lelkipásztor feltette a kérdést, hogy sokszorosan szórványban élőként meg kell-e ünnepelni ezt az állapotot. Lehet-e az ilyen eseményt ünnepnek nevezni? Igen – volt a válasz, ez az az alkalom, amikor megmutathatjuk, hogy a szórványközösség miként éli meg a maga magyarságát, a maga hétköznapi életét. A tiszteletes arról is szólt, hogy „jobb időkre is számíthatunk. Az Úristen nem hagyott bennünket magunkra sem itt, a Sebes-Körös mentén, sem Erdélyben”.

A házigazda, Papp Csaba református lelkész köszönte meg az igehirdető szolgálatát, s üdvözölte a „testvéri együttlét” résztvevőit, majd a helybeli óvodások és iskolások igen színvonalasan összeállított és előadott műsora következett. A furulyacsoport tagjai kezdték, utána három szavalat (Móra Ferenc, Mécs László és Dsida Jenő verse) hangzott el, majd több közösen énekelt dal után Pop Gréta énekelt és gitározott. A gyülekezet által nagyra értékelt, bensőséges hangulatú előadás a helybeli pedagógusok – Liuc Melinda és Bezgédi Ildikó tanítónők, illetve Juhász Ilona óvónő – munkáját dicséri.

A folytatásban Hasas János, Rév község alpolgármestere köszöntötte az ötödik szórványnapon megjelenteket. Hosszan beszélt az általuk szervezett eseményről, majd arról is szólt, hogy az anyanyelv megtartásért a harc nem az anyaországban, hanem ezeken a vidékeken zajlik. A magyar szórvány napja a jövőtervezésre is jó alkalom, hiszen a szórványban nagyon fontos az összefogás, a közös akarat. Rév és környéke egyházait, az itt élő magyarságot Bihar megye végváraiként tartják számon, melyek összetartó erőt jelenthetnek – mondta Hasas János. Majd személyesen köszöntötte a magyarországi meghívottakat: Grezsa Csabát, a kolozsvári főkonzulátus konzulját, Rostás Pétert, a testvértelepülés Székkutas alpolgármesterét, Meleg Vilmos színművészt, a váradi filharmónia igazgatóját, az RMDSZ nagyváradi városi szervezetének elnökét, továbbá a határon innenről és túlról érkezett hagyományőrző huszárokat. Az ő jelenlétük azért is fontos, mert ekkor avatták fel az emléktáblát Bersek József ’48-as babérkoszorús huszár ezredes tiszteletére a gyülekezeti ház falán.

Grezsa Csaba konzul köszöntőjében üdvözölte a szervezőket és az egybegyűlteket, akik jelenlétükkel bizonyítják, hogy igen, szórványban élnek itt, de nem kevesen. Rostás Péter a testvértelepülés üdvözletét hozta el a révieknek, s arról is szólt, hogy a magyar kormány egységes magyar nemzetben gondolkodik. A templomi esemény megható pillanata volt Meleg Vilmos szavalata.

Emléktábla gyűjtésből

Templomozás után a jelenlevők a gyülekezeti központ udvarán lehettek tanúi Bersek József emléktáblája avatásának. Méltóságteljes bevezetőként Meleg Vilmos elszavalta Arany János egyik versét. A Létavértesen élő Csontos János, az egykori debreceni magyar királyi 2. honvéd huszárezred hagyományait ápoló huszár százados megköszönte a helybelieknek ezt a lehetőséget, hogy az ő és dr. Vincze Ferenc, Hajdúszoboszló nyugalmazott címzetes főjegyzője kezdeményezésére emléktáblát leplezhetnek le, melynek költségeit adakozásból gyűjtötték össze. Szólt az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról s abban Bersek szerepéről. Felidézte azt is, miként kerültek kapcsolatba Révvel: 2013-ban huszárportyát szerveztek Lenkey János tábornok emlékére – őt a tizennegyedik aradi vértanúnak nevezte –, aki Galíciából Kossuth Lajos felhívására hazahozta a huszárokat, és részt vettek a szabadságharcban. A portyán Révet is útba ejtették; nagy szeretettel fogadták őket, s három napot töltöttek itt. Akkor tudták meg, hogy a réviek ápolják egy ’48-as huszár ezredes emlékét, és kopjafát állítottak emlékére.

Csontos János lelkesítő beszédét nagy tapssal fogadta a mintegy félezer jelenlevő, ezután a hagyományőrző huszár százados és dr. Vincze Ferenc leleplezte az emléktáblát a Bersek József nevét viselő gyülekezeti házon, s az emlékjelet megkoszorúzták.

Közös ebéd, kulturális műsor

Az események a művelődési házban közös ebéddel folytatódtak. Nagyon készültek erre is a réviek, hiszen finom ételek sokasága került az ünnepi asztalra, közben a mezőtelegdi Pacsirták Néptáncegyüttes fürge lábú táncosai nagyszerű műsort mutattak be. Szoboszlai-Gáspár István lelkipásztor irányításával több tájegység táncait kötötték csokorba, Vincze Jázmin énekelt is.

Időközben sikerült néhány szót váltanom azzal a három pedagógussal, aki a templomi műsorra felkészítette a gyerekeket. Liuc Melinda elmondta, hogy a tanórák végeztével legalább két hétig próbáltak, a gyerekek nagyon lelkesek voltak, nagy akarattal készültek az eseményre.

Hasas Jánost, az egyik főszervezőt is megkértem, értékelje az immáron ötödízben megrendezett révi szórványnapot: „Úgy érzem, hogy a szervezésre szánt befektetésnek mindig eredményei vannak, hiszen nagyszerű alkalom ez arra, hogy a környékbeli települések magyarsága itt, Réven találkozzon, és megbeszélje gondjait, elképzeléseit, ismertesse eredményeit, és jövőképet mutathassunk. Másrészt a többségi román nemzet felé is megmutathatjuk, hogy itt a Sebes-Körös mentén élnek még magyarok, akik nem szégyellik, hogy magyar nemzetiségűek.” Az ünnepségen jelen voltak örvéndiek, telegdiek, vársonkolyosiak, telkiek, pusztaújlakiak, vásárhelyiek, élesdiek, nagybáródiak, rövidebb ideig magyarkakucsiak is.

Az alpolgármester is elismeréssel szólt a révi magyar pedagógusok munkájáról, a gyerekek felkészítéséről. A sikerhez hozzájárult az egyház, a helybeli tiszteletes, Papp Csaba, aki vallásórákon foglalkozik a gyerekekkel – mondta Hasas János. Hozzátette, köszönettel fogadták a magyarországi hagyományőrzők felajánlását, hogy gyűjtenek az emléktáblára, hiszen Réven mindig is tisztelték a ’48-as huszár ezredes emlékét.

Réven sikeres volt a magyar szórvány napja, jóleső érzés volt ott lenni, látni a mosolygós, elégedett arcokat, melyek azt sugározták, igen, ma itt élünk, a szórványban, de látjuk a jövőképet is.