https://biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=1737
Szerző: D. Mészáros Elek
Település: Székelyhíd
Rovat: Kultúra
2020.03.02

A múlt értékei a mában

Egyre népszerűbb a gyermekek és a fiatalok körében az Adventi Érmelléki Fonó, melyet négy éve indítottak, a székelyhídi Ér Hangja Egyesület kezdeményezésére. Az idei hagyományőrző napra december elején került sor.

Alig harangozták el a nyolc órát Székelyhíd templomaiban, máris gyülekeztek a városi múzeum bejáratánál a fonóban részt vevők és kísérőik. Kinőtték az eddigi helyszínt, a Munkásklubot, ezért kényszerültek megfelelőbb teret keresni. Nagy választék nem volt, de jövőre, a kultúrház elkészültével az Érmellék értékhordozó központjává válhat Székelyhíd.

Jól becsülték meg a szervezők: a városi múzeumot szinte megtöltötte a mintegy 200 gyermek, aki a foglalkozásokon részt vett. A fonó megnevezés már önmagában is sejteti a célt: múltmentés, hagyományok átadása a következő nemzedéknek. Számtalan foglalkozás zajlott a nap folyamán. Dormány Lajos fából készített makettekkel jelenítette meg az érmelléki porták melléképületeit, régen közismert tárgyait. A sok találékonyságot és nem kevesebb kézügyességet igénylő munka eredménye dicséretet érdemel. Braun Ildikó az utóbbi években tűnt fel a közösség segítőjeként, hogy öröklött „tudományát” továbbadja. Major Anikóval együtt horgolásra tanították a kicsiket.

Azt gondolnánk, a folyton hangoztatott környezetkímélés, az elhasznált tárgyak újrahasznosítása új keletű kezdeményezés, pedig nem így van. A falusi embereket a kényszer vitte rá arra, hogy találékonyak legyenek, így született meg az elhasznált ruhadarabokból a rongyszőnyeg. Készítésének az Érmelléken szakavatott tudora, ismerője az érkeserűi Balajti Irén. Munkája egyre keresettebb, mondhatni, reneszánszát éli ez a szőttesféleség, a Balajti-féle termékekből jócskán jutott nemcsak Magyarországra, de még az Amerikai Egyesült Államokba is.

Szabó Ferenc a fotózás mellett újabban a fafaragásban teljesíti ki adottságait, munkái pinceajtókon, lakóházak díszítőelemeként is láthatók. Ezúttal is érdeklődve vették körbe faragóasztalát a gyermekek, s miután elmagyarázta nekik a véső biztonságos használatának módját, örömmel hántották a forgácsot a pengeéles szerszámokkal.

A csuhéfonás ma már inkább kézügyesség-fejlesztő, szórakoztató tevékenység, viszont egykoron őseinknek gyakorlati hasznot jelentett. Bátori Ferenc testnevelő tanár ennek jó ismerője, s pedagógusként ahhoz is értett, miként tegye érdekessé ezt a foglalatosságot a kicsik számára.

Az ékszerek sem mai találmányok. Boros Ágota pedagógus azt fedte fel, miként készíthetünk ásványokból, kőzetekből ékszert. A nemezelés jó ismerője, a nagyváradi Faragó Emese óvónő maga köré gyűjtötte az érdeklődő gyermekeket, hogy ők is elleshessék, hogyan lehet gyapjúból víz és szappan segítségével érdekes és értékes tárgyakat készíteni.

Vitathatatlanul a legnépszerűbb foglalkozásnak bizonyult a Pap Julianna irányította kukoricahántás. Nem maga a morzsolás hozta izgalomba a fiatalokat, hanem a különféle alkotások építése a lecsupaszított csutkából. Ahogyan régente téli estéken górét, kutat és egyebeket rakosgattak össze a csutkából a játszadozó gyerekek, a maiak is előszeretettel ügyeskedtek nagyszüleik korának „védjegyével”.

A szervező Ér Hangja Egyesület önkéntesei is beszálltak a foglalkozásokba: a közelgő ünnepekre való tekintettel csillagokat és karácsonyi díszeket fabrikáltak fapálcikákból. Szülők, nagyszülők a helyi Búzavirág Népdalkör jó hangú hölgyeivel kiegészülve sodorták a csigatésztát, s közben rá-rázendítettek egy-egy népdalra, karácsonyi énekre. A szervezők elmondták, hogy a jövőben ez utóbbi foglalkozást külön rendezvényként fogják megtartani, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a csigacsinálás a szükséges asztalok miatt nagy teret foglal el. Az összesodort levesbevalót a helyi baptista gyülekezetnek ajándékozták; a korábbi években a református és a római katolikus közösségeknek is juttattak adományt.

A fonóban további négy tevékenység debütált. A létavértesi Rozsnyai Gyűjtemény alkalmazottai visszatérő résztvevőként a mézeskalács-készítés mellett a gyertyaöntést is bemutatták. Halmágyi Csaba képzőművész a bútorfestést tanítgatta, László Attila keramikus a korongozást és agyagozást; ezt a látványos munkafolyamatot szó szerint tátott szájjal bámulták a gyermekek. Nincs is annál ámulatba ejtőbb, mint amikor egy maroknyi agyagból az ügyes kezek alatt formálódik a kistányér, a csésze vagy a bögre. A papírmerítés észrevétlenül is a tárgyak újrahasznosítása, a környezettudatos viselkedés felé terel, ebben segédkezett a nagyváradi Farkas Tia.

Meglepetésvendégek is bekukkantottak a fonóba, a Stubenberg-kastélyban működő Gyermek Jézus Otthon lakóinak ajándékokat hozó, a magyarországi Edelényből érkezett, mintegy ötven gyermekből álló küldöttség.