https://biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=1890
Szerző: Máté Zsófia
Település: Nagyvárad, Nagyszalonta, Érmihályfalva
Rovat: Közélet
2020.03.27

Vélemények a távoktatásról (1.)

Legelsőként a romániai oktatásban érintettek – pedagógusok, diákok és az ő szüleik – szembesültek a világjárvány teremtette rendkívüli helyzet kihívásaival. A tanintézetek falai közül a virtuális osztályterembe került át a tanítás, ám a változásra nem volt idő felkészülni. Érdeklődésünkre többen megosztották véleményüket a távoktatásról.

Kéry Hajnal megyei főtanfelügyelő-helyettes: „A távoktatás olyan »műfaj«, amire a romániai oktatási rendszer nem volt felkészülve, amikor felfüggesztettük az oktatást. Először is a pedagógusoknak és diákoknak nincs minden esetben megfelelő eszköztáruk a távoktatásban való részvételre. Elvégre van olyan diákunk, akinek nincs okos telefonja sem, nem hogy számítógépe. Másodsorban a pedagógusok nagy többsége nem ismeri a különböző lehetőségeket, alkalmazásokat. Nem szeretnék általánosítani, de a pedagógusok közül nagyon kevesen használtak hasonló alternatív oktatási lehetőségeket eddig.

A pedagógusoknak szükségük lett volna képzéseke, ahol ezeket az alternatív technikákat megtanulhatták volna, és ahol munkacsoportokban meg lehetett volna beszélni mindazt, ami gondot jelenthet, valamint a megoldási módszereket és a mennyiségi kérdéseket is. De gyakorlatra lenne szükségük a diákoknak is.

A tanárok egy része nem akarja elfogadni, hogy valamilyen módon szükséges a diákokkal való kapcsolattartás, az ismeretek szinten tartása és, ha lehetséges, új ismeretek elsajátítása – természetesen teljesen átgondolva mindazt, amit eddig oktattak, és ahogy oktattak. Az intézményvezetők lehetőséget kell hogy teremtsenek ezeknek a pedagógusoknak a különböző alternatív oktatási formák használatára, ugyanakkor meg kell tudniuk győzni őket ennek az oktatási formának a fontosságáról.

A tanárok egy másik része túlzásokba esik: délután vagy este, hétvégén (szombaton, vasárnap) tartanak órákat, rengeteg házi feladatot osztanak ki azokból a tantárgyakból is, amelyekben eddig nem volt házi feladat. Meg kell tudni határozni azt a mennyiséget, amit a diákok és szülők szívesen fogadnak, sőt segítségnek vesznek. Azonban ha túllépjük ezt a határt, akkor a diákok egy része figyelmen kívül fogja hagyni a tevékenységeinket, és segítség helyett teherként értékeli. Minden tanárnak mindig tekintettel kell lennie arra is, hogy nemcsak ő ad külön feladatokat a diákoknak, hanem a többi tanár is, tehát semmiképp sem szabad több feladatot adnia, mint egyébként. Nem szabad elfelejteni, hogy a tanárnak nemcsak az a dolga, hogy tananyagot közöljön, hanem az is, hogy oktasson és fejlesszen.

Hogyan értékelünk ebben a periódusban? Bizony, gondot jelent ez is. Vannak olyan alkalmazások, amelyek segítségével teszteket lehet készíteni, de tudomásul kell vennünk, hogy nem biztos, hogy minden diák meg fogja azokat oldani. Alternatív módszerekkel is értékelhetünk, de itt is el kell felejteni a kötelező jelleget: aki megoldja, aki elkészíti, azt értékelhetjük, de nem kötelező módon. Azt az értékelést, amit általában használunk, alkalmazhatjuk majd, amikor visszamegyünk az iskolába, de most nem.

Tankó Zita, a magyar óvodai és elemi oktatásért felelős megyei szaktanfelügyelő: „Küldtünk módszertani leveleket külön a tanítóknak, külön az óvónőknek. Az az alapelv, hogy a házi feladat ne a szülőknek szóljon, hanem a gyereknek, és ne mi legyünk, akik a képernyő elé szoktatjuk a kicsiket. Tehát ne kelljen a megoldásához nyomtató, ne kelljen sokat keresgélni a neten. A pedagógusok évfolyamonként is csoportokba szerveződnek, és ott osztják meg egymással a jó tapasztalatokat, ötleteket.

Az a véleményem, hogy a távoktatásban keveset kell tanítani, de jól. A kisiskolások gyakorolják az olvasást, a számolást, a szinten tartás legyen a fontos, ne az új ismereteket erőltessük. Kompetencia-alapon kell dolgozni, szem előtt tartva azt, hova kell eljutni. A digitális tankönyveket is használják – ezek szerzőinek egyike vagyok én is –; megvoltak ezek eddig is, de az osztálytermi oktatásban kevésbé alkalmazták, ugyanis sok helyen nincs megfelelő eszköz a használatukhoz (például laptop, vetítő). Most erre itt a lehetőség! Az a fontos, hogy a gyerekek aktívan vegyenek részt az »órákon«, akár a házimunka is bekerülhet a »tananyagba«”.

Szallós Ildikó tanító, nagyszalontai Arany János Elméleti Líceum, I. osztály: „Nekünk a legnehezebb, hiszen most tanulnak írni a gyerekek, a szülők részvétele nélkül még nem megy a távoktatást. Mi zárt Facebook-csoportot alakítottunk, s kerestem a lehetőségeket, végül a Google Classroom alkalmazást választottam. Ha számítógépe nem is, okostelefonja mindenkinek van, de így is napokig tartott, amíg mindenki csatlakozni tudott, egy kivétellel. Nekem is új volt ez a módszer, eddig nem próbáltam, de már elég jól megy. Kétnaponta szoktam feladatot adni: rövid kis videót, hang-file-okkal kiegészítve, linket, file-t, zenét küldök. Gyakoroljuk a betűírást – most a kétjegyű betűknél tartunk –, a román nyelvet. Videón és hanganyaggal személyesen is jelen tudok lenni, ennek nagyon örülnek a diákjaim; nekem duplamunka, de megéri. Szeretem csinálni, csak eddig nem volt rá időm. Könyvük, munkafüzetük van a gyerekeknek, és minden leckéhez elküldöm a digitális tankönyv megfelelő részét is. Keresek vagy kitalálok interaktív játékokat is, találtam egy matek-csoportot, onnan is veszek át, teszteket is tudok összeállítani. A feladatok megoldását lefotózzák, lefilmezik, és elküldik nekem, így látom, hogy dolgoznak. Egyénre szabott feladatokat is tudok adni, és olyan ritmusban haladhatunk, ahogy a gyerek tanul.

Csengeri Erika Erzsébet tanító, érmihályfalvi Zelk Zoltán Gimnázium, IV. Step by Step osztály: „A távoktatással eleinte nehézkesnek bizonyult. Az Ér hangján megjelent oktatófilmek nagyon hasznosak, bár vannak leckék, amiket mi már korábban tanítottunk. Emellett van a Facebookon csoportunk, ide tudunk feltenni sok jó témát, amikhez hozzáférünk. A feladatok megoldásait a tanulók visszaküldik on-line vagy lefényképezve. A nagyobb osztályok alkalmazzák a Google Classroom alkalmazást. Próbálunk alkalmazkodni a kialakult helyzethez. S persze a gyerekek is nagyon igénylik hogy ellássuk őket feladatokkal, túlteng bennük a munkakedv, érdekes módon… Az osztályomban három tanulónak nincs hozzáférése a nethez, őket nehezebb elérni; a többiek főként az okostelefont használják. De a vannak osztályok a periférián, ahol nagyon nehéz a helyzet: még jóformán tanszerekre sem jut a szülőnek.”

Gotha Tamás, a Mihai Eminescu Főgimnázium Diáktanácsának (MEDIT) elnöke: „Emiatt az igen nehéz helyzet miatt sajnos mindenki, beleértve a diákságot is, arra kényszerült, hogy otthon maradjon bizonyos ideig. A legnagyobb probléma az oktatásban jelent meg, mivel az éves tananyag mennyisége nem lett kevesebb, viszont csökkent az iskolai órákon eltöltött idő, és ez hátrányos a diákoknak, mivel nem kapják meg a megfelelő tananyagot és oktatást. Szerencsére a mai modern technológiának köszönhetően lehetőségünk van arra, hogy on-line tanuljunk. Ezt az oktatási formát a tanárok némi késéssel kezdték el igénybe venni, de próbálják behozni a lemaradást, lehetőleg úgy, hogy ne terheljék túl a diákokat. Legfőképp a Google Tanterem segítségével adják le az anyagot, tantárgyakra bontott termeken keresztül; minden tanár a saját tantermébe csatolhatja a megfelelő leckéket, esetleg házi feladatokat a diákok számára, ezáltal minden anyagot megkapunk, ami a tantervben benne van. Az egyik nagy akadálya az, hogy a lecke és a sok tananyag önmagában kevés ahhoz, hogy egy átlag diák megértsen mindent belőle, gondolok főleg matematikára, kémiára és más olyan reál tantárgyakra, ahol a magyarázat a kulcsa annak, hogy a diákok megértsék a leckét, és sokszor nem elég egy leírt meghatározás. Szerencsére erre is van megoldás: a tanárok videochates konferenciahívásai, és ennél nem is lehetne jobb. Ezáltal a tanár bemutathatja a leckét, és magyarázhat is mindenkinek, így a vizuális és auditív memóriát egyaránt kihasználva jobban megragad a lecke a diákság fejében, akár egy rendes iskolai órán. Manapság már minden diáknak megvannak a megfelelő eszközei ahhoz, hogy ez kivitelezhető legyen. Vannak viszont negatív tényezők is, ha a távoktatást nézzük. Szerintem a legnagyobb negatívum az, hogy egy videochates konferenciahívás során nagyon könnyen elvész a diákok figyelme, és elkalandoznak az adott témától. Osztálytermen belül is elég sűrűn elkalandozik a diákok figyelme, de otthoni környezetben ez sokkal könnyebben megtörténik. A másik esetleges negatívum az, hogy otthon a diákok túlnyomó része hanyagabb, mint az iskola padjaiban. Kisebb az érdeklődés, általánosan hanyagabbak és lustábbak lesznek a diákok, főleg most, hogy egész nap ki sem mozdulnak a házból, hanyatlik a figyelmük és a szorgosságuk egyaránt.

(Folytatjuk)