https://biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=2071
Szerző: Dérer Ferenc
Település: Hegyközpályi
Rovat: Faluról falura
2020.04.21

Nagyon megváltozott a lakosság összetétele

A bihari megyeszékhely közelében, a sajátos kistérséget alkotó Hegyközben fekvő Hegyközpályiban jártunk. A Nagyváradtól mintegy hét kilométerre fekvő település 2003 óta községközpont, Hegyközújlak és Hegyközszáldobágy tartozik hozzá.

Hegyközpályi neve a XIII. században már szerepel a püspöki tizedjegyzékben. Hajdan Felpályi volt a neve. Váradhoz közel lévén, annak viszontagságaiban mindig osztozott, 1686-ban az elpusztult falvak között említik. I. Lipót király szikszai Kiss Péternek adományozza, ő és utódai telepítették be ismét a falut, a későbbiekben az Ilosvay, Szilágyi, Lévai, Paksy és Bay család volt itt a földbirtokos. A XX. század elején Hornyánszky Pál volt Hegyközpályi birtokosa. A település határában volt valamikor a Macsmolna nevű, már elpusztult falu, mely a XIII. században a váradi püspökség birtoka volt.

Pályinak 1880-ban 569 lakosa volt, akik közül 530 magyar – 505 református, 36 római katolikus. Az 1992-es népszámláláskor 489 lakost jegyeztek fel, ebből 482 magyart. Felekezeti megoszlás szerint: 429 református, 40 római katolikus, 12 baptista. A 2011-es népszámlálás adatai szerint már 1243 lakosa volt. Az utóbbi években nagyon sok lakás épült a falu Várad felőli bejáratánál, sokan költöztek ide a megyeszékhelyről. Talán ennek is köszönhető, hogy a legfrissebb adatok szerint Hegyközpályi lakossága 2018-ban 1720 főt számlált.

Szép februári napsütésben indultam a hegyközi falujárásra. Nagyon rég nem jártam ott, ezért Somogyi Lajos, a helyi magyar érdekvédelmi szervezet elnöke, akinek segítségével tettem meg Váradról az utat, arra biztatott, hogy mivel a település gondjairól-bajairól, eredményeiről akarok írni, először keressük fel a község három iskolájának igazgatónőjét, Szilágyi Mónikát, aki Hegyközújlakon dolgozik óvodapedagógusként. Azért is javasolta ezt, hogy lássam én is a Pályi és Újlak közötti községi út mintegy 500 méteres új aszfaltját. Így pályi látogatásom gyakorlatilag Újlakon kezdődött.

Szilágyi Mónika óvónő, Pályi, Száldobágy és Újlak tanintézeteinek igazgatója kedvesen fogadott a modern bútorokkal ízlésesen berendezett irodában/tanáriban. Elmondta, hogy a község mindhárom falujában óvodai és elemi oktatás folyik: „Az óvodákban vegyes csoportok vannak összesen 37 gyerekkel, az iskolákban pedig egy-egy összevont osztályban 31 kisdiák tanul; Hegyközpályiban 13 tanuló van. Sajnos az utóbbi években a létszám csökken, egyre kevesebb gyermek születik. Az nem jellemző, hogy a tősgyökeres pályiak Váradra vinnék a gyerekeket iskolába, sőt vannak gyerekek, akiket Váradról hoznak a mi iskolánkba, mert a család nemsokára odaköltözik. Az újonnan épült lakónegyedekben élő gyerekek azonban mind Váradra járnak iskolába. Nem könnyű a pedagógusoknak, hogy egyszerre öt évfolyamot tanítsanak – előkészítő osztályostól negyedikesig –, de nagyon jó tanítóink vannak, és jó eredményeket érnek el az osztályaikkal. A gyerekek megállják a helyüket mind különböző tanulmányi versenyeken, mind Váradon vagy Hegyközcsatárban ötödik osztályban.”

Az igazgatónő arról is szólt, hogy a községi önkormányzat mindent megtesz az oktatás körülményeinek javításáért. Bármilyen gondjukkal bizalommal fordulhatnak hozzájuk, segítenek anyagilag vagy például kirándulásszervezésben is. Az óvodák és iskolák mind szépen karbantartottak, ezt sok városi iskola is megirigyelné – tette hozzá Szilágyi Mónika. A hat pedagógus nagyon összetart, és ha szükség van rá, segítik egymást. Jó a kapcsolatuk a szülőkkel, konfliktushelyzet sohasem volt, ami azt is jelenti, hogy a szülők meg vannak elégedve a tevékenységükkel. Az oktatás mellett kulturális programokkal is készülnek az ünnepi eseményekre. Szerencsésnek mondta magukat amiatt, hogy a polgármesteri hivatal megtéríti az ingázó pedagógusok útiköltségét. Zárásként hangsúlyozta, küzdenek azért, hogy a falvaikban ne szűnjön meg az oktatás, ne zárják be az iskolát. Véleménye szerint, ha az oktatás egy faluban megszűnik, annak a településnek nincs jövője.

Megkétszereződött a lakosság

Somogyi Lajost, a helyi magyar érdekvédelmi szervezet elnökét, a község egykori polgármesterét és a helyi közélet ma is aktív tagját kértem, beszéljen a községközpontban végbement fejlesztésekről. Elmondta, hogy sikerült befejezniük az ivóvízhálózat és a szennyvízcsatornák kiépítését egy pályázat segítségével, több mint kétmillió eurós költséggel. Az új lakótelepen, az Orizont 2-ben új óvoda épül ezer négyzetméter hasznos felülettel, három tanteremmel, külön játszóteremmel és minden egyéb szükséges helyiséggel. A beruházás értéke mintegy 650 ezer euró, ebből 120 ezer euró az önrész, ennyivel kell a községnek hozzájárulnia a kivitelezéshez. A már említett aszfaltozás mellett járdákat építettek a községközpontban.

Arról is érdeklődtem, mennyire befolyásolja a több száz éves múltú falu életét, a lakosság létszámát az, hogy új lakónegyedek veszik körül. „A lakosság létszáma ezzel több mint kétszeresére duzzadt, s ez nagyon megterheli a polgármesteri hivatal mindennapi munkáját, rengeteg ügyes-bajos gonddal keresik fel. Megveszik az üres telkeket, utakat, közművesítést kell ott kiépíteni. Tavaly tizennégyezer beadványt iktattak a polgármesteri hivatalban, ezek nagy része az új negyedek lakóit érintette. Az elmúlt néhány esztendőben mintegy ezer építkezési engedély lett kiadva, és véleményem szerint ez az ütem folytatódik.”

A helyi rendezvényeket illetően a magyar érdekvédelmi szervezet elnöke a nőnapi bállal kezdte a sort, minden évben megtartják a községi napokat, ősszel minden hozzájuk tartozó faluban van szüreti bál, és szilveszteri mulatsággal, bállal zárják az évet. Természetesen nemzeti ünnepeinkről is rendszeresen megemlékeznek.

Évek óta megbízott polgármester

A községközpont polgármesteri hivatalában az előbb említett megnövekedett mennyiségű munkából Szebeni Sándor megbízott polgármesterként veszi ki a részét. Ezt a tisztséget először a 2012–2016 közötti mandátum idején, 2014 második felétől töltötte be. Mivel az akkori helyhatósági választások után is felfüggesztették hivatalából Somogyi Lajos megválasztott polgármestert, Szebeni Sándor 2016 októberétől napjainkig újfent megbízott polgármester lett, és bizonyára marad az idei helyhatósági választásokig. Irodájában beszélgettünk, elmondta, hogy a helyi tanács tagjai közül hat RMDSZ-es, de ez gyakorlatilag csak öt fő, mivel ő is tanácsos, de neki mint kinevezett polgármesternek nincs szavazati joga. Két tanácstag képviseli a Liberálisok és Demokraták Szövetségét (ALDE) és egy-egy a Szociáldemokrata Pártot, a Nemzeti Liberális Pártot, illetve az Erdélyi Magyar Néppártot.

Az elöljáró tizenhat évvel ezelőtt kezdte az önkormányzati munkát Hegyközpályi Helyi Tanácsában. Megjegyezte: „Ennyire rossz soha sem volt a tanács Pályiban, nem tudom, a rosszindulat készteti-e arra az egyik szabadelvű tanácsost, hogy mindenbe belekössön. Mindig azon igyekszik, hogy keresztbe tegyen, biztatja a többi tanácsost is, hogy egy-egy elkészített határozatot ne szavazzanak meg.” Több ilyen példát is felsorolt.

Szebeni Sándor elmondta még, hogy a hivatalos okmányok aláírására egyedüli meghatalmazottként szinte sohasem hiányozhat a hivatalból, ezért évek óta nem volt szabadságon. Arról is beszélt, hogy nem vállalta volna el ezt a feladatot, ha nem lett volna mellette és tanácsokkal nem segítené a község RMDSZ-es vezetője, egykori polgármestere, Somogyi Lajos.

Nőtt a református gyülekezet

A Hegyközpályi Református Egyházközség mozgalmas időszakot tudhat maga mögött, jelentette ki Köteles László lelkipásztor. Mint mondta, a gyülekezetben mind a testi, mind a lelki munka terén érezhető volt – és reméljük, ezután is érezhető lesz – Isten bőséges áldása.

Az utóbbi években felújították a lelkészlakást és az ahhoz tartozó vendégszobákat. „Elvégeztük az épület szigetelését, megújult a tető, illetve holland testvéreink jóvoltából a vendégrészen kialakítottunk egy konyhát is. Nemsokára elkészül az a külső lépcső, mely lehetővé teszi, hogy a látogatók közvetlenül közelíthessék meg a vendégszobákat, ne a lelkészlakáson át. A gyülekezet lelki életében is több változás történt. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a hívek száma nem csökkent az elmúlt években, hanem növekedett. Emellett fontos megemlítenünk azt is, hogy az istentiszteletek, ifjúsági alkalmak, konfirmációi előkészítések, bibliaórák, női és férfikör, gitárórák (melyeket gyülekezetünk egyik fiatalja irányít) stb. mellett a gyermekmunkában is érezzük Isten bőséges áldását. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a gyermekek alkalomról alkalomra betekintést nyerhetnek a Szentírás rejtelmeibe, hanem abban is, hogy ebben a munkában oroszlánrészt vállaltak pedagógus gyülekezeti tagjaink és az ifjak közül többen is. Talán ennek is köszönhető, hogy az elmúlt években – többször holland és északír fiatalok bevonásával – megrendezett vakációs bibliahetek résztvevőinek létszáma 95-125 fő között változott. Ezeken az alkalmakon – éppúgy, mint minden egyéb szolgálatban – a presbitérium, a presbiterfeleségek és a gyülekezet tagjai is hozzájárulnak ahhoz, hogy a résztvevők maradandó élményt szerezzenek.”

Az egyházközség számíthat az önkormányzat segítségére is. Erre példaként a tiszteletes azt említette meg, hogy rendezvényeik helyszíneként használhatják a kultúrházat. Köteles László elmondta azt is, hogy számos terve van még a gyülekezetnek: „Ezeket Isten kegyelmére bízva, imádságos szívvel készítjük elő azért, hogy a Hegyközpályi Református Egyházközség a létén, a szolgálatain keresztül is hirdethesse: »…kegyes és jóságos az Úr, a ti Istenetek, és Ő nem fordítja el arcát tőletek, ha ti visszatértek hozzá«.” (2Krón 30,9/b)

Több mint harminc évig szolgált

Ha már Hegyközpályiban jártam, nem hagyhattam ki a találkozást Katona János nyugalmazott református lelkésszel, aki 31 éven át szolgálta a helyi gyülekezetet. Ismervén széles körű jártasságát a társadalomtudományokban, a település történelméről, a reformáció itteni elterjedéséről érdeklődtem tőle. A falu nevének eredetéről nem lehet biztosat tudni, de a tiszteletes szerint egy Páli nevezetű helybeli szerzetes lehetett a névadó, aki megalapította a faluban a római katolikus egyházat. „Ez a vidék mindig is nagyon híres volt gyümölcsfáiról és szőlőseiről – emlékezett Katona János. – Amikor én 1984-ben idekerültem, az idősebbek azt beszélték, hogy Pályi olyan volt, mint egy gyümölcsöskert. A hegyközpályi gazdák, termelők látták el valamikor gyümölccsel a váradi piacot.”

A város közelsége miatt Hegyközpályi mindig is osztozott annak sorsában, a váradi vár török elfoglalása után, 1686-ban Pályit is az elpusztult falvak között tartották számon. Lakosainak az volt a szerencséjük – meséli Katona János –, hogy a törökök nappal támadtak, amikor sokan a közeli, nagy kiterjedésű erdőkben tartózkodtak, így megmenekültek. Aztán I. Lipót osztrák császár, magyar király idejében népesítették be újra a falut.

Arról is szó esett, hogy Katona tiszteletes szolgálati idejében épült a környék talán legszebb parókiája, teljesen felújították a templomot, és az ő ötlete volt, hogy turulmadaras emlékművet állítsanak, valamint a községközpont parkjában több magyar történelmi személyiség fából kifaragott szobrát állítsák fel. Az elmúlt években számos kirándulást is szervezett a hegyközieknek, hogy megismerjék Magyarország szépségeit. „Nagyon szeretném ezeket folytatni, ehhez javulnia kellene az egészségemnek” – mondta Katona János.

Vonzó kereskedelmi egység

Felkeresem a település egyik legszebb létesítményét, a falu határában egy gyűjtőtó mellett felépült vendéglőt is. A téli tájban is megmutatkozik az ötletesen felépített vendéglátóhely szépsége, szinte belenyúlik a tóba. Papp György tulajdonos elmondta, hogy amióta 2005-ben elkészült és átadták, a létesítményt telente általában bezárták, de idén ezen változtattak. Ottjártunkkor is, egy februári kora délutánon, sok vendég volt.

„Sajnos szállással nem szolgálhatunk – magyarázta Papp György –, mivel nem nyert a panzióépítésre benyújtott pályázatunk.” A tulajdonos szerint az étterem vonzereje főleg a szakácsaiknak köszönhető. „Lehetsz te akármilyen nagy vendéglős, ha nincs kiváló szakácsod, aki elkészítse az ételt olyképpen, ahogy a vendég elvárja tőle. Nagyon sok a visszajáró vendégünk, elhozzák a barátaikat is, így a jó hírünk nagyon sok emberhez eljut. Általában, aki megismeri ezt a helyet, az máskor is visszajön hozzánk.” Rendezvényeket is szerveznek, családi eseményeket is lehet náluk ünnepelni – mondta Papp György.

Hazafelé jövet megálltam néhány pillanatra a történelmi település bejáratánál és körbenéztem: mindenütt új lakások, tömbházak sora, szinte átkarolják Hegyközpályit. Hogy a legközelebbi népszámláláskor miként alakul a valamikor színmagyar hegyközi település lakossági összetétele, azt a jövő mondja meg. Addig is épülnek az új lakóházak.