Játékok a táblán és a tavon

– A Bihardiószegi Közösségi Központban vagyunk, az épület a diószegiek emlékezetében a régi pékégként él. Ezt újítottuk fel, alakítottuk át egy uniós pályázat segítségével. Kulturális és diakóniai központ, s innen indul az idősgondozás is. 2018. december 7-én adtuk át, természetesen egy sakkversennyel.
– Hogyan került a sakk a régi pékségbe?
– Önkormányzati képviselőként négy éve felvállaltam a közösségépítést, ami a horgászattal kezdődött. Mandátumom első percétől azon dolgozom, hogy az embereket összehozzam. Pákozd nagyközség Székesfehérvár mellől a testvértelepülésünk, az ő gasztrofesztiváljukon ismertük meg a Kormorán horgászegyesület tagjait, s mivel Diószeg mellett van egy közel negyven hektáros horgásztó, meghívtuk őket, ami jó alkalmat adott arra, hogy a diószegi horgászokat is egybegyűjtsük. Azóta rendszeresek a versenyeink, 16 csapat vesz részt rajta, jönnek a Kormorán tagjai, jönnek az Ipoly-mentéről, s persze a helyiek mellett mások is az Érmellékről, Adonyból, Mihályfalváról. Ha a járványhelyzet megengedi, augusztus végén megrendezzük immár nyolcadik versenyünket.
– Milyen halak akadhatnak horogra ebben a tóban?
– A legtöbben pontyot fognak, amúrok is vannak szépen, s épp ma reggel láttam, valaki fogott egy nagy busát. Persze ragadozó halak is vannak, szürke harcsa, szép csukák, de a versenyeken ezeket nem fogjuk. Viszont három éve díjaztuk a legtöbb törpeharcsát kifogó kollégát. A tavat egyébként egy mezőgazdasági társulás bérli, régen Almás tónak hívták, a kommunizmus idején pedig Fácános tónak, ugyanis arra lőtték a legszebb fácánokat.
– Mi a jó neked a horgászatban?
– Kint vagyok a természetben, gyönyörű tájat látok magam körül, megnyugtat. Az pedig leírhatatlan érzés, amikor megakasztok egy halat és a partra vezetem. Majd eldöntöm, jó lesz-e halászlébe vagy vissza kell engedni. Egy horgásziskola beindítását tervezzük, valamint egy saját horgászvízre vágyunk. Az én dédapám amúgy még a régi, érmelléki lápos-mocsaras vidéken halászott, majd szekérre rakta a zsákmányt, és elvitte a debreceni piacra. Ha én most igazán finom halra vágyom, elmegyek a Debrecen melletti Diána horgásztóra, kifogom, s hazahozom. Változik az élet.
– Mi volt eddig a legemlékezetesebb fogásod?
– A legnagyobb élmény: végzős diákként Podgoriánál a Körösből egy másfél kilós márnát akasztottam, bambusz bottal, s üvegspiccel, ami el is tört. A legnagyobb halam egy 9,80 kilós pikkelyes ponty volt.
– Akkor lássuk, hogyan vezetett az utad a horgászat felől a sakkhoz!
– Van itt Diószegen néhány idős ember, akik fiatalkorukban rendszeresen sakkoztak. Ők is részt vettek szakácsmesterként a horgászversenyeken, s elpanaszolták, évek óta nem szervezi senki a korábban népszerű sakkversenyeket. 2018. február 13-án, akkor még az RMDSZ székházba összehívtam a sakkozókat, s megalakítottuk kilencen a sakk klubot. Hetente találkozunk. Megjegyzem: én nem sakkoztam, pontosabban kilencedikes korunkban Sóki Béci alaposan elvert egy partin, el is ment akkor a kedvem a jétéktól. A klub indulása után néhány hónappal gyerekeket is bevontunk, versenyt is szerveztem nekik. Találtam egy jó tanárt, Szél Sanyi bácsi jár ki Váradról, s tart korcsoportonként foglalkozást. Közben Budapesten elvégeztem egy edzői tanfolyamot, azóta a kezdőkkel én foglalkozom. Szervezünk és részt veszünk versenyeken, most van folyamatban a hivatalos bejegyeztetésünk, hogy leigazolt játékosaink legyenek.
– Gondolom, nagy öröm, mikor a srácok közt igazi tehetséget fedeztek fel.
– Van most egy előkészítő osztályt végzett gyerek, mikor hozták hozzám, a többi kezdőnek már négy leckét leadtam, mondtam is a szüleinek: félek, ez kínlódás lesz. De a gyerek azonnal elkezdett csillogni, februárban a váradi Lotus központban a gyerekek versenyén a felnőttek körülállva nézték, hogy játszik. És van egy ügyes roma fiúcska is, aki a korosztályában első lett, sorra vert mindenkit. Egy szimultán versenyen pedig, ahol Sanyi bácsi 24 sakkozóval ült le egyszerre, s csak négy partit vesztett, ebből az egyiket e 11 éves sráccal szemben.
– Sóki Bélával nem játszottatok visszavágót?
– Nem, én nem versenyzek, megmaradok annál, hogy a gyerekekkel foglalkozzak.

Készült a Bihardiószegi Polgármesteri Hivatal megbízásából