Ne várjunk mindig másra!

„Kóródi Imre vagyok, itt,Székelyhídon lakom már 40–45 éve. Ezzel a árvízzel kapcsolatban nagyon nagy problémánk van. Mivelhogy pár évvel ezelőtt megépítették ezeket a gátakat, volt reményünk, hogy mostmár nem lesz baj, mert azóta nem is volt, de sajnos az időjárásnak, az esőnek mi nem állhatunk elibe, hogy megállítsuk.

Épp ma voltam arra, meg akartam nézni a gátakat, eddig nem is tudtam, hol vannak. Szépen ki vannak takarítva, ki vannak ásva, megnagyobbítva. Reméljük, most már nem történik meg, ami az idén megtörtént .

Hetven évet betöltöttem, de még ilyen időre nem emlékszem, mint az idén nyáron, hogy fél év elmúlt és még nem volt jó idő, az eső esett, mint még tán soha. A kertben minden veteményt kimosott az eső.

A tűzoltóktól, az önkormányzattól  jöttek az emberek, takarítottak, amit tudtak, elvégezték a teendőjüket. Máskülönben a vízzel meg a tűzzel legyen óvatos, előrelátó az ember. Itt hiába mutogatunk egyikről a másikra, hogy ezt kellett volna, meg így kellett volna.

Jártak itt a tűzoltók, önkéntesek, segítettek, ahová a házba bement a víz, oda szaladtak először. Jöttek a gépekkel, hordták a zsákot, hordták a homokot, köszönet nekik.

Örülünk, ha valahogy fejlesztik a várost. Most az önkormányzattól hozzáfogtak az árkokat takarítani, de szerintem az embereknek is kellene maguk előtt, nem csak várni mindig másra.”

Készült a Székelyhídi Polgármesteri Hivatal megbízásából