Több mint három évtizede Bors község élén

Bátori Gézát azóta ismerem, hogy 1990 januárjában a Nemzeti Megmentési Front helyi bizottságának javaslatára kinevezték Bors község elöljárójának. Tisztségében megerősítette az első, 1992-es demokratikus helyhatósági választás. Elöljárói munkája azonban még korábban, 1989. december 22-én kezdődött, és a mai napig is tart.

– Akkoriban villamos-üzemmérnöki végzettséggel a borsi kavicsbányában dolgoztam, egy automatizált kotróhajó karbantartásáért feleltem. 1989 decemberében volt egy nagygyűlés, akkor engem beválasztottak az akkor alakult Nemzeti Megmentési Front községi bizottságába. Ez a bizottság engem választott elnökének, aztán kineveztek Bors község polgármesterének. 1990. január 8-tól az 1992 februárjában megtartott első helyhatósági választásokig kinevezett polgármester voltam, és azóta napjainkig megválasztottként töltöm be ezt a tisztséget. Az eltelt évtizedekben óriásit léptünk előre, eleinte sem törvényeink, sem megfelelő infrastruktúránk nem volt. Működött egy mgtsz és egy fogyasztási szövetkezet, más termelőegység nem volt nálunk. Annyi kapacitásunk sem volt, hogy egy kézi kutat megjavítsuk, új kutak fúrásáról pedig csak álmodtunk, hiszen nem volt rá pénzünk. Azért is volt minden nehéz, mert nem lehetett látni, hogy milyen irányba megyünk. Aztán 1994-ben megjelent a helyi pénzügyeket szabályozó törvény, amely meghatározta, mely jövedelmek maradnak helyben, és melyek képezik az állam jövedelmét. Abban a pillanatban lehetett látni, milyen irányban kell fejleszteni a községet. Felleltároztuk a lehetőségeket. Nálunk adott volt a nemzetközi út, a vám. Világossá vált, szükséges az ipar, mert az új munkahelyeket teremt. Emlékszem, 1992-ben egy tűzoltóparancsnok kérdőre vont, hogy képzelem én, hogy a nemzetközi út mellé építkezzünk. Az akkori prefektus már járt Magyarországon, látta a nyugati határ menti beruházásokat, behívatott magához és azt mondta, folytassam, amit elkezdtem. Fokozatosan építkeztünk, 1997-ig megjelentek a benzinkutak, majd a termelőegységek, például a cipőgyár, abban több százan dolgoztak. Ez sokat jelentett, hiszen lassan megszűntek a téeszek, az embereknek munkahelyre volt szükségük. Ahol van munkahely, ott van jövedelem is, a település virágzik, nem csökken a lélekszám; ahol nincs munkalehetőség, onnan az emberek elköltöznek. Vannak települések, amelyeknek nagymértékben csökkent a lakosságuk, mert a fiatalok oda költöznek, ahol munka van. Nekünk fontos volt, hogy a fiataljaink itt maradjanak. De a munkahely nem elég, ki kell fejleszteni az infrastruktúrát is: az aszfaltos utakat, a vízhálózatot, a csatornázást, bevezetni a gázt. Mondhatom, az elmúlt harminc év alatt ezek mind megvalósultak a község mind a négy falujában, Borson, Biharszentjánoson, Kisszántón, Nagyszántón, de most már szükséges ezeknek a hálózatoknak a korszerűsítése is.

– A fordulat után jelent meg a földtörvény is. Ezt hogyan élték meg?

– Nagyon fontosnak tartom a földtörvényt, először is azért, mert az emberek visszakapták a tulajdonukat. Mindenki tisztában volt vele, hol vannak a földjei, s amennyire lehetséges volt, igyekeztünk ott vagy legalábbis abban a parcellában visszaadni. A községben vannak mezőgazdasági társulások, de ezekbe önkéntesen léptek be a földtulajdonosok, nem erőszakkal, mint az egykori téeszekbe. A gazdák pénz kapnak a földjükért, s lényeges, hogy nem kell egyénileg megmunkálniuk.

– Ennyi év után tisztázódott a földek tulajdonjoga a községben?

– Én azt mondom, igen. Bár ma is van olyan személy, aki állítja, hogy neki még járna terület, de mára ezek a folyamatok lezárultak nálunk. Tisztázódott, hogy melyik terület magántulajdon, melyik köztulajdon. Ennek is köszönhetően a helyi tanács megnövelte a beltelkek nagyságát, elkészült a község urbanisztikai terve. Nagyon fontos volt ezek tisztázása, mert így azt is tudjuk, miként gazdálkodjunk jövedelmezően a területtel. Hála Istennek, eljutottunk oda, hogy Bors község saját jövedelme ma a megyében a legnagyobb. Számunkra világossá vált, hogy ha a községben lesznek beruházások, akkor lesz jövedelmünk is. Nagyon fontos volt, hogy megjelentek a pályázati lehetőségek. Sok pályázatot írtunk, és mintegy 15-20 millió euró értékben ezek sikeresek is lettek, hozzájárultak a község fejlesztéséhez. Ma is futnak pályázataink. Ez többletjövedelem, de szükség van a saját pénzre is, mert a beruházást előbb meg kell csinálni, utána el kell számolni, majd csak akkor érkezik meg az elnyert pályázati összeg.

– Az elmúlt évtizedekben többször volt alkalmunk beszélgetni, és ön mindig kijelentette, hogy mind a négy falunak egyformán kell fejlődnie. Sikerült is ezt elérni?

– Mindig úgy gondolkoztam, hogy minden település kapja meg azt az infrastruktúrát, ami megilleti. Ha például Borson elkezdtünk valamit rendbe tenni, akkor azt a másik három településen is elvégeztük. A nagy beruházások pedig a községre vonatkoznak. Ilyen például az idősek otthona Nagyszántón vagy a sportcsarnok Borson, hiszen nincs szükség arra, hogy minden településen épüljön hasonló intézmény. Annak idején nagy impulzust adott a községnek a gáz bevezetése. 1996-ban kezdtük el, négy év kellett a jóváhagyásokhoz, 2001-ben karácsony előtt néhány nappal indítottuk el a községközpontban a gázt, és az utolsó településen 2004-ben sikerült befejezni, tehát az ötlettől a megvalósításig nyolc esztendő telt el. De miért is volt olyan fontos a gáz bevezetése? Mert számos beruházás azért valósult meg Borson, mert itt volt a gáz. Románia második exportőr vállalata, a Celestica idetelepülésének alapvető feltétele volt a gáz jelenléte. A cég 3000 alkalmazottnak ad munkát, s hogy az egyik legnagyobb adózó itt lehet, az jövedelmet jelent számunkra.

– Hogyan jött létre az említett nagyvállalatnak is helyet adó ipari park?

– Nagyon örülök, hogy létrehoztuk. 2005-ben valósult meg, a község tulajdonában van, és minden parcellája ki van adva. Még nem épült fel minden tervezett beruházás. Volt, aki bérbe vette a területet, pályázott, de nem nyert, nincs miből építenie, de újra és újra pályázik. Nekünk ez nem előnyös. Ennek ellenére az ipari park jelentős bevételi forrásunk, és hosszú távon lehetővé teszi a település további fejlesztését. Nagyon örülök, hogy az országút két oldalán annyi gazdasági egység megvalósult, mert mindegyikben megtalálta a megélhetését egy-két borsi polgár is. Ha egy család munkahelyet talál, itt marad, nem vándorol el. Ennek is köszönhetően Bors község lakóinak száma nem csökkent az elmúlt években, hanem folyamatosan nő. Jelenleg mintegy 4300-an élnek itt, a 2011-es népszámláláskor mintegy 3900 lakost jegyeztek fel. A lakosság 85 százaléka magyar.

– A helybeliek itthon tartását milyen egyéb módokon segíti a helyhatóság?

– A fiataloknak lakásépítéshez házhelyet adtunk, Szentjánoson gyakorlatilag egy új lakónegyed épült fel. Ezenkívül önerőből szolgálati lakásokat építünk fiatal szakemberek, családok részére. Ikerházak lesznek ezek, egy már el is készült nemrégiben. Mivel szerencsére sok a gyerek, a községközpontban bölcsődét működtetünk, és a régi óvoda helyett újat, nagyobbat építettünk. Fájt a szívem, amikor az óvodát átépítettük, mivel valamikor én is oda jártam; az új nagyon korszerű lesz, csúcstechnológiával ellátva. Kisszántón és Nagyszántón megszűnt az oktatás, a gyerekek Borson tanulnak, a szállításukról az önkormányzat gondoskodik. Ha a szülők Kis- és Nagyszántón azt akarják, hogy ott is legyen elemi oktatás, akkor beindítjuk, de ehhez megfelelő létszámú osztályok kellenek. Szentjánoson továbbra is működik nyolcosztályos iskola.

Középiskola mellett szakoktatás is folyik Borson. Beindult a duális képzés, az iskola több vállalattal is szerződést kötött, a diákok azokban kapnak gyakorlati képzést.

– Már tudok olyan gyereket, akinek az érettségikor aláírt szerződése volt az addigi gyakorlati oktatását végző gyárral. Tehát nem akkor kell munkát keresnie a végzős diáknak, amikor kikerül az iskolából, hanem már előtte állást szerez.

– Az utóbbi négy évben elértek közül mit emelne ki?

– Nagyon fontos volt a csatornázás kiépítése a község minden településén, ezt meg is valósítottuk. Borson és Szentjánoson vákuumos rendszer működik, a másik két falut ellátó vákuumház is megépült Nagyszántón, átadás előtt áll, és készen van az utóbbi két falu számára egy víztisztító állomás. Korszerűsítettük a régebbi derítőállomást az ipari parkban, ide folyik be Bors és Szentjános szennyvize. Ugyancsak pályázati forrásból lecseréltük a régi égőket LED-esekre az utcai világításban, ezáltal a fényerőt növelve csökkentettük az áramfogyasztást. Ebben a periódusban indítottuk be a járdaépítési programot: térköves járdákat építettünk/építünk. Már több helyen elkészült, Borson például az 1. házszámtól a temetőig, és kerékpárúttal is bővült a gyalogjáró. A község mind a négy településének az utcái aszfaltosak, most egy újabb pályázati lehetőséget kihasználva a beltelkekről kivezető utakat aszfaltozzuk. Korszerűsítjük a Kisszántó és Biharpüspöki közötti utat, ami a Váradra járók dolgát könnyíti meg, és csatlakozása lesz az autópályához. Ígéretem van Nagyváradról, hogy a városhoz tartozó részt leaszfaltozzák egészen a községünk határáig. A sztráda határátkelőhelye nem Borshoz tartozik, ennek ellenére a Bors 2 nevet fogja viselni. Ennek a beindítása mentesíteni fogja községünket a nagy kamionforgalomtól. Elkezdtük a mezőgazdasági utak aszfaltozását is önerőből, de a régebbi, már leromlott utakat is újraaszfaltoztuk. Bővítjük az idősotthont, annyi az igény erre az intézményre. Jelenleg mintegy hetvenen élnek itt, csak egy részük a község lakója. Az intézményt teljes egészében az önkormányzat működteti.

Az egyházak és az önkormányzat közötti kapcsolatot kiválónak mondta az elöljáró:

– Számunkra sem mindegy, hogy a község területén lévő egyházi ingatlanok hogy néznek ki, ezért rendszeresen segítjük a renoválást, tetőcserét.

Bors és Szentjános után négy évvel, 2019-ben megünnepelték Nagyszántó első írásos említésének 800. évfordulóját. Emlékművet állítottak a faluban, parkot is kialakítottak.

Szóba kerültek még a híres-neves községi napok. Ez a rendezvénysorozat, no meg az, hogy a legnevesebb magyarországi előadókat sikerült meghívniuk, hosszú éveken át több ezer embert vonzott a fesztivál színhelyére, a borsi focipályára. Bátori Géza sajnálattal jegyezte meg, hogy idén ez a rendezvény is elmarad.

Rákérdeztem a tervekre is.

– Most dolgozunk a község fejlesztésének 2027-ig szóló stratégiai tervén. Nagyon sok mindent kell még belefoglalnunk ebbe. Például szeretnénk elérni, hogy a községet helyi idegenforgalmi központnak ismerjék el. Ha ezt a státust megkapjuk, tudnánk pályázni újabb turisztikai beruházásokra. Ilyen céllal megvásároltuk a községben működő szállodát, s az most nyert egy pályázatot a hotel bioüzemanyaggal előállított meleg vízzel való ellátására.

A hetedik megválasztott mandátumát töltő polgármester elmondta, hogy az elmúlt három évtizedben hathatósan együtt tudott dolgozni a helyi tanács tagjaival. Ezt annak tulajdonítja, hogy a tanácsosok döntéseikben mindig a község érdekeit tartották szem előtt.

– Ha a községnek jó, akkor nekünk is. Mindig sikerült a község érdekeit az egyéni érdekek elé helyezni, ez jellemezte mindig is a Borsi Helyi Tanács munkáját.

Bátori Géza polgármester a beszélgetés végén kijelentette, hogy még egy mandátumot megpályáz, és indul az idei helyhatósági választásokon a polgármesteri tisztség elnyeréséért.