https://biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=3107
Szerző: Dérer Ferenc
Település: Biharfélegyháza
Rovat: Hitélet
2020.12.11

Tűz és víz között Biharfélegyházán

Szabó Zsolt lelkipásztor több mint húsz éve szolgál a Biharfélegyházi Református Egyházközségben. Az egyházi gondokról, a gyülekezeti életről, az egyházközség történetéről és még sok másról folytattunk eszmecserét vele a parókián.

Kevés olyan egyházközség van a Bihari és az Érmelléki Református Egyházmegyében, ahol ne jártam volna, akár többször is, az elmúlt több mint három évtizedben. Az említett időszakban a parókiák majd mindegyike fel lett újítva, a félegyházin is látszik a gazdaszellem. Kellemesen lepett meg az ízlésesen és praktikusan berendezett itteni lelkészi hivatal, hasonlóval nem találkoztam egyik egyházmegyében sem. Amikor ezt szóvá tettem, Szabó Zsolt tiszteletes csak ennyit mondott: „Méltóságteljes körülmények között kell fogadni azokat, akik hozzánk betérnek.”

A lelkipásztor 1998. december 16. óta szolgál a biharfélegyházi gyülekezetben, elődje, Szabó Ferenc hét-nyolc évet töltött itt. Ahogy annak idején tőle, most Szabó Zsolttól is a település nevének eredetét tudakoltam.

– Félegyháznak nevezték régen azokat az egyházközségeket, amelyeknek nem volt önálló lelkipásztoruk, parókiájuk. Beszolgáló lelkipásztoruk volt a gyülekezeteknek, ezért nem hívták leányegyházközségnek. A Félegyház elnevezés már a reformáció kora előtt, a katolikus világban jelen volt. Különböző változásokat ért meg a település neve, de a lényege ez volt, és nem köthető össze a falu leégésének történetével. Az 1784. július 11-i nagy tűzvészben leégett az egész falu, s mindössze egy egész és egy fél ház maradt volna épségben, a köztudatban az van, hogy innen származik a falu neve. Az előbbi eredetre utal községünk magyarországi testvértelepülésének, Kiskunfélegyházának a neve is, a kunsági mezőváros elnevezésében valószínűleg ugyanez a szempont játszott szerepet.

Református falu

– Mikor jelent meg a reformáció a településen?

– Ezen a vidéken korán megjelenik a reformáció. Szerintem ehhez hozzájárult az a tény, hogy Bocskai István protestáns fejedelem volt, az ő gyökerei Kismarjához fűződnek, s ez a település légvonalban kilenc kilométerre van tőlünk. Bizonyítható a régi leírásokból, hogy élő kapcsolat volt a két szomszédos falu között, és érdemes tudni, hogy a bécsi béke kivívásához nagyban hozzájárult Félegyháza is: hajdúkat verbuvált, sőt a fejedelem egyik táborhelye itt volt nálunk, a Nyúzóvölgy pedig, ahol Bocskai a győztes csatát vívta a császáriakkal, egy kőhajításnyira van tőlünk. Mindezek, majd II. Rákóczi György intézkedései is segítették a reformáció megerősítését, és több mint valószínű, hogy ekkor jött létre Félegyházán a református egyházközség.

Félegyháza egyházmegyei központ is volt, itt működött az esperesi hivatal. Sajnos az említett tűzvészben minden irat, levéltári anyag elpusztult, ezért az egyházközség történetének kutatása nehézkes. A tűzvész után azonban áldás is érte az egyházközséget, ugyanis a leégett falu II. József türelmi rendeletének eredményeként is feléledt, létszámában gyarapodott, s újraépítette a ma is látható templomot.

– Így élt ez a nép, tűz és víz között – hiszen itt van a Berettyó –, és visszatekintve a múltra, a hite, a keménysége, az elszántsága a legnehezebb problémákon is átsegítette – állapítja meg a tiszteletes.

Szinte színreformátus faluról beszélhetünk, melynek népessége 1000-1100 fő körüli volt a múlt század elején, aztán a sok kedvezőtlen történelmi esemény miatt apadni kezdett, de még 1992-ben is 900 fölötti volt. Most 700 léleknél valamivel több a gyülekezetbe beiratkozottak száma, és mindenki hozzájárul az egyház fenntartásához.

Arra kértem a lelkipásztort, beszéljen az egyházi életről, a templomlátogatásról is.

– Minden vasárnap délelőtt és délután tartunk istentiszteletet, ezek akkor sem maradhatnak el, ha szabadságon vagyok vagy esetleg beteg lennék, mindig idejében keresünk helyettesítőt. Az istentiszteletek kezdési idejét sem változtattuk. Ennek ellenére ahhoz képest, hogy amikor ide kerültem, átlagosan 80-90 személy vett rész egy istentiszteleten, ma ennek csak a fele. A magyarázat a temetési anyakönyvekből kiderül: az elmúlt két évtizedben eltemettük a templomba járók zömét. Őket pótolni pedig a családtagok nem tudják, mert nem itt élnek, vagy már nem járnak abban a komoly hitben, mint elődeik tették. Ezért örülünk minden új arcnak, fiatalnak, aki rendszeresen látogatja az egyházi szertartásokat. A fiatalokkal szervezett formában foglalkozhatunk a Teleházban és a Leventeházban. Itt termet kapnak, informatikai eszközöket találnak, helyet a sportoláshoz. A bibliaköri foglalkozás népszerűsége hullámzó, ötévenként mindig összeáll egy kisebb aktív csoport, mely kitart, aztán jönnek hullámvölgyek. A fiatalok életében nagyon nagy a világ befolyása.

– Hogyan történik a konfirmáció, vannak gyerekek, akik részt vesznek ezeken a foglalkozásokon?

– Eddig általában minden évben megvolt a tíz fölötti létszám, most kilenc fiatal konfirmált, a következő csoportban nyolcan vannak. A jövőben előfordulhat, hogy összevont csoportokban kell majd dolgoznunk. Erre még nem volt példa, de kevés a keresztelő Félegyházán.

– A házasságkötések száma miként alakult?

– A világjárvány következtében nincsenek házasságkötések, ami lett volna, elhalasztották. Az elmúlt húsz évben volt olyan időszak, hogy három éven át egyáltalán nem köttetett házasság, és egyetlen évben sem haladta meg a tízet az esketések száma. Általában három-négy házasságkötés volt évente, a régi szép időknek egyhavi átlaga…

A Teleház és társai

– Kérem, mondjon néhány szót az előbb említett Teleházban és Leventeházban szervezett tevékenységekről!

– A félegyházi református egyházközségnek valamikor fiú- és leányiskolája is volt, a hozzájuk tartozó szolgálati lakásokkal együtt, és kultúrotthont is épített az egyházközség. Ezek az államosítás után a román állam tulajdonába kerültek, a fiúiskola kivételével le is bontották az épületeket, visszaszerezni már nem lehetett őket. Az volt a célunk, hogy pótoljuk, amit az egyházközség elveszített, ezért vettünk meg egy parasztházat 30 ár területtel, itt működik a Teleház. 2002-ben nem sok számítógép volt a faluban, de itt igen, és rendszeresen szerveztek informatikai képzést iskolásoknak, aztán felnőtteknek is, külön a félegyháziaknak, külön a vajdaiaknak. Ezenkívül számtalan program futott itt, mint a 2001-ben kezdődött roma program vagy a hátrányos helyzetű analfabéta roma gyerekekkel való foglalkozás a felzárkóztatásuk érdekében. Szakavatott pedagógusok tanították őket sok éven át, de volt felnőttképzés is. Magyarországról Nagyrábéval és Hajdúbagossal tartottunk hosszú ideig kapcsolatot, ahol teleházat működtettek francia mintára a vidéki ifjúság felzárkóztatása érdekében. Ugyancsak itt szerveztük meg minden évben a táborainkat nagyon nagy részvétellel – sajnos az idén nem tudjuk megtartani. Ezt a kis munkát hosszú ideig csináltuk, majd miután más lehetőségek akadtak a községben, mi szépen hátrább léptünk.

– A Leventeházban milyen tevékenység folyik?

– Ez amolyan társa a Teleháznak, csak tíz évvel később tudtuk megvásárolni. A magyarországi Nádudvar mellett szovjet partizánok által meggyilkolt 13 mártír leventéhez kapcsolódik, akikről minden évben megemlékezünk, így ápolunk kapcsolatot Nádudvarral. A tizenhármak egyike, Sajti Sándor ennek a háznak lett volna az örököse. A Leventeház 2003-ban került az egyházközség tulajdonába, a 13 levente áldozatot igyekszünk ott bemutatni a következő generációnak, és a látogatóknak szállást is tudunk adni. Aki egyszer járt ezen a helyen, az tovább érdeklődik róla.

– A szatmári útra néző Leventeházzal szomszédos portáról is az egyházközség gondoskodik. Ott mit terveznek?

– Onnan a család kihalt, vagy négy évig senki még ajtót sem nyitott, jó szomszédként mi takarítottuk, hogy ne legyen ott dzsungel. Majd megjelentek az örökösök Magyarországról, Kecskemétről, és hajlandóságot mutattak rá, hogy eladják, akkor vettük meg a Fehér házat. Ez még nem kőbe vésett név, de ha a felújítását be tudjuk fejezni, én ragaszkodom hozzá, ugyanis a szintén 15 éve működő idősgondozásunk székhelye lenne ez. Mivel régen minden ispotály fehér volt, ezért gondoltam találónak a nevet. Ez lenne az idősek menedékháza, ide jöhetnének délutánonként, hogy találkozzanak, gondoskodás mellett egy kicsit beszélgessenek.