https://biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=386
Szerző: Molnár Judit
Település: Nagyvárad
Rovat: Kultúra
2018.07.10

Főszerepben az érték

Néhány éve érdekes, leginkább egyszemélyes előadásokkal örvendezteti meg Nagyvárad irodalomkedvelő közönségét a Borostyán Produkciós Iroda. Alapítója és vezetője NÉMETHY-SZILÁGYI NORBERT.

Rendhagyó vendégjátéknak is nevezhetném, hisz neki köszönhetően tudtuk meg, milyen előadói tehetségeket foglalkoztat a debreceni Csokonai Színház, de ugyanezt mondhatják el ők is a Váradon élő és dolgozó Gajai Ágnesnek a Kosztolányi Édes Anna című regényéből felépített előadása kapcsán. Tény, hogy időközben nemcsak elfogadni tanultuk meg a Borostyán produkcióit, de már várjuk is az újabb és újabb műsorokat. Mert egyben biztosak lehetünk: értékes, színvonalas művészi teljesítményt kapunk. Ezért lettem kíváncsi a produkciós iroda ötletének születésére, illetve arra, hogyan lesz impresszárió egy színházkedvelő fiatalember partiumi szűkebb pátriánkban.

– Nővérem Némethy Zsuzsa színésznő, s gyakran mondogatjuk, hogy neki jutott az egy családra eső színészi véna. Én ezt hamar felismertem, és inkább oldalt álltam, de mindig a színház közelében. Külsős fesztiválszervezőként kezdtem a szatmári színháznak dolgozni, fő feladatom az adott műsor eladása volt. Vagyis nem a színházban, hanem a színháznak dolgoztam. Nővérem Kolozsváron végzett, engem már akkor elragadott ez a világ. 2012. augusztus 1-től lettem a nagyváradi Szigligeti Színház szervezője, hivatalosan másfél éven át. A Borostyán ötlete már akkor kezdett bontakozni, tulajdonképpen a kényszer szülte, mivel volt Szatmáron egy előadás, amit szerettünk volna több helyen is bemutatni, és kellett hozzá a jogi háttér. Amikor Váradra kerültem, sok művész keresett meg, amikor pedig Debrecenbe mentem, ahol most is lakom, már kialakult a partiumi középiskolák igénye az úgymond házhoz vitt előadásokra. Még Szatmáron felvettem a kapcsolatot a pedagógusszövetséggel, tanácsokat kértem az érettségi tételekkel kapcsolatban, olyan értelemben, hogy miként segíthetnénk rendhagyó irodalomórákkal a felkészülést.

Honnan a Borostyán név, és hogyan tartja a kapcsolatot a művészekkel?

– Tetszik maga a borostyán szó, az, hogy a növény mindig újabb és újabb hajtásokat hoz, mindig a nap felé fordul, és hajtásai szív alakúak. Ami pedig az impresszárió-munkát illeti, a művészek inkább kész előadással keresnek meg, és mivel színházközelben nőttem fel, ismertem, elfogadtam a művészvilágot, s bár „tisztességes” szakmám közgazdasági kapcsolódású, nem éreztem kellemetlennek, hogy inkább ezt választottam. A két profil egyébként sem mond ellent egymásnak, könnyebb az adminisztrálás, könnyebb földön tartani a dolgokat. Tetszik a színházi élet, szeretem, de színpadra sosem vágytam. A művészekkel folytatott munka során mindig el kell választani a megrendelt és a készen kapott műsort. A legfontosabb az értékszemlélet, akár azt is mondhatnám, hogy az értéké a főszerep. Egy-egy műsor melletti döntést mindig megelőzi a megbeszélés a művésszel. Eközben előfordul olyan váratlan egymásra találás, összehangolódás, mint Mercs Jánossal történt Babits Jónása kapcsán: én az iskolákból kaptam a javaslatot, beszéltem neki róla, hogy kiderüljön, régi álma a Jónás-interpretáció. Körülbelül hasonlóan történt az őszre tervezett, Salinger világhírű Zabhegyező regényéből készülő monodrámával is.

Mik azok a gondok, amelyek akadályozzák az impresszárió-munkát?

– Talán az, hogy a jó színészek színházi elfoglaltsága miatt nem mindig sikerül addigra elkészülnie a Borostyán-programnak, amikorra szeretnénk. És az iskolákba bevitt előadásokat többen is szkeptikusan fogadták. Színháza válogatja, de eleinte például a debreceniek inkább az interaktivitás felé hajlottak volna. Mostanra már nyilvánvaló, hogy jól működik ez a fajta előadás, nagyon szeretik a tanárok, a diákok, illetve a nagyközönség is. Sokan mondogatják, hogy a mai fiatalok nem szeretik a színvonalas irodalmat, nem olvasnak, mi viszont – az évek során tapasztaltak alapján – épp az ellenkezőjét állíthatjuk.

A Zabhegyezőből készült monodrámát már említette, milyen egyéb közelebbi és távolabbi tervei vannak a Borostyán Produkciós Irodának?

– Áprilistól egyesület lettünk, ami a pályázatok szempontjából vált szükségessé. Össze akarnánk kapcsolni a művészeti munkát és a sportot, helyesebben a tömegsportot. Egy-két napos labdarúgótornára gondolunk, különböző távú futóversenyekre, egyáltalán mindenre, ami mozgás. A legutóbbi focitornán nyolc csapat vett részt, a Partiumból a szalontaiak, az idén viszont több csapattal tervezzük. Tavaly az egész régióból, elsősorban Pilisvörösvárról, Debrecenből és környékéről kb. háromszázan vettek részt futóversenyen, az idén még többen lesznek. Nagyon népszerűek a rövidtávú futóversenyeink, amelyeken nyugdíjasok, kerekes-székesek és babakocsisok vannak jelen, mind környékbeliek, ezért is lett a jelszavunk „Megmozdul a járás”. Jó hangulatú közösségi akciók ezek, melyek során mindenki számára nyilvánvalóvá válik, mennyire nem üti egymást a művészet és a sport.