https://biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=422
Szerző: Dánielisz Endre
Település:
Rovat: Kultúra
2018.07.24

Nyelvőrségen

Az iskolai szünettől a vakációig

Egyaránt őszinte öröm a gyermekek, főként a diákok s a felnőtt dolgozók számára a nyári szünidő. A dermesztő telet s a változást ígérő tavaszt felváltja a nyár melege, s ezzel együtt reánk köszönt a más jellegű időbeosztás, a meglepetést szerző élmények sorozata, amelyből nem hiányzik a szórakozás és a rég várt pihenés.

Ha már az évszakok tolultak tollam hegyére, ajánlatos az ezeket egybeterelő esztendőről s a hónapokról szót ejtenem. Az év ama időszak, amely alatt a Föld megkerüli a Napot. Ez a tömör elnevezés fölcserélhető a hangulatosabb esztendőre. Keletkezésének titka az eszten+idő összeboronálása. (A középkori magyarok használta eszten módhatározót manapság az ugyanezen szóval cseréljük föl.)

E szóképzési kitérőt kövesse az évek, hónapok felismerésének históriája. Már az ókori népek tudósai számon tartották az évszakok természeti jelenségeinek szabályos vissza-visszatérését. A rómaiak a luna (hold) főnevet átültetéssel a hónap megnevezésére is alkalmazták. A románok hasonlóképpen cselekedtek: lună = hold és hónap. A magyarság két hang és betű törlésével követte az említetteket: hold+nap = hónap.

Természetes, hogy a hónapokat el kellett nevezniük. Az immár bő kétezer éven át világszerte használt nevek többsége a latin nyelvből ered, ami Augustus császárnak köszönhető. Ez a rang tette őt érdemessé arra, hogy a nyolcadik hónapot róla nevezzék el. A szép időt ígérő június Júnótól, a termékenység istennőjétől, Jupiter legfőbb isten feleségétől kapta a nevét. A július csupán egyetlen betűvel különbözik elődjétől, ám ezzel messze távozunk a vallások világától. Az ókori történelem egyik kiemelkedő politikusának, hadvezérének személyét varázsolták a naptárba. Ő a hírneves Julius nemzetségből származott, és hadi sikereivel érdemelte ki a Caesar (császár) minősítést. Keresztneve Octavianus volt, és az utókor a születése napja alapján az év hetedik hónapját érdemesítette arra, hogy reá emlékezzék.

A fentiek nyomán világossá vált a három nyári hónap nevének eredete. Azonban diák olvasóinkra gondolva őket arra kell figyelmeztetnem, hogy a június és a július első magánhangzójára feltétlenül vesszőt tegyenek! Ennek az az indoka, hogy a magyarok a szavak első szótagját mindenkor hangsúlyosan ejtik ki.

A rómaiak időszámításáról jegyezzük meg, hogy az Augustus császár nevét megörökítő hónap után következőket latin számozással (septem, octo, novem, decem) látták el. Igaz, ezekkel ellentmondásba keveredtünk. Köztudott, hogy augusztust szeptember, a 9. hónap követi, ám elnevezése 7.-nek állítja. Ez az ellentmondás abból fakad, hogy az egykori rómaiak az új esztendőt márciussal kezdték, hiszen az időjárás ekkortól kedvezőbb, a növények életre kelnek, és ők könnyedébben ruházkodtak.

A többségükben latin eredetű nevek megoldották a naptári keresztelőt. Földgolyónk népeinek zöme ezt fogadta/fogadja el. Ámde akadtak olyan közösségek, amelyek eltérőket választottak. Ezt tették a magyar római katolikusok is. A XVI–XVIII. században keresztény ünnepek és szentek nevét iktatták a korábbiak helyébe. Június – Szent Iván, július – Szent Jakab, augusztus – Kisasszony hava lett. Manapság a katolikus egyház is a laikus naptárakban közölteket használja. Ám előfordul, hogy az igehirdető az egykoriakkal ékesíti beszédét. Akadnak olyanok is, akik szívesen használják a nyárelő, a nyár- és a nyárutó hó elnevezést.

Ha már eljutottunk a szülők nyári szabadságolásához s a diákok iskolai szünetéig, búcsúzzunk el egy latin gyökerű, ám hasonló tartalmú szavunkkal. Nem titok, hogy a beszédünkben, írásainkban gyakorta szereplő iskola, tábla, katedra főneveinket a latin szótárból írtuk át a magunkéba, és immár egy évezrede sajátunknak valljuk őket. Ez történt a vakáció szavunkkal is. Bár a munkaszünet s az iskolai nagyszünet ezt az időszakaszt érthetően fejezi ki, teljes joggal helyezzük mellé a némileg más hangulatú vakációt. Felütöm latin szótáram. Eredetileg milyen jelentéssel használták? Vacatio = mentesség valamitől, katonai szabadságolás. Őseink ezt azonos kiejtéssel, de némi tartalmi és érzelmi változtatással sajátjuknak tekintették, és ezt tesszük mi magunk is.