https://biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=425
Szerző: Szilágyi Aladár
Település: Nagyvárad
Rovat: História, Kultúra
2018.07.24

Az elfeledett polihisztor, Beöthy Leó (2.)

A rendkívül sokoldalú, tíz nyelvet beszélő, pályáját szépíróként és műfordítóként kezdő, történészként, szociológiai, közgazdasági és statisztikai szakszerzőként egyaránt jeleskedő Beöthy Leó, az Akadémia levelező tagja megérdemli, hogy az utókor megemlékezzék róla.

Beöthy még jószerével el sem búcsúzott az irodalomtól, alig jelentette meg sikeresnek tűnő literátori pályafutásának végét jelző versét, máris teljes mellbedobással vetette bele magát új érdeklődési köre, a gazdaságtan és a társadalomtudományok művelésébe. A Magyar Közgazda című lap munkatársa lett. A lap tulajdonos-szerkesztője, Rózsaági Antal a szabadságharc idején Guyon Richárd oldalán harcolt, Branyiszkónál súlyosan megsebesült, majd 1849-ben börtönbe vetették. Jó nevű közíró és műfordító volt, a francia irodalom egyik hazai ismerője és terjesztője, a közgazdaság szenvedélyes művelője.

A Magyar Közgazda elméleti és gyakorlati közgazdasági irányvonalát Beöthy Leó tevékenysége szabta meg. A hetilap minden egyes számában jelentek meg cikkei és statisztikai összeállításai. Írásai sohasem korlátozódtak pusztán gazdasági vonatkozásokra, látta a reformkor által is példának tartott és az egész világ által magasztalt Anglia kapitalista fejlődésének árnyoldalait is. A szociális kérdések iránti érzékenységét jelezte bekapcsolódása a nyugdíj körül Európa-szerte kibontakozó vitába, amikor is javasolta a biztosítás kötelező kiterjesztését az egész társadalomra. Két kérdés foglalkoztatta leginkább, az első a gazdasági függetlenség témája, amelyhez Carey „új védvámos” eszméit használta fel, a második a szociális feszültségek jelentkezése, ennek megértéséhez Saint-Simon tanulmányait forgatta. Beöthy írásai egyre nagyobb érdeklődést és elismerést váltottak ki a nagyközönségben és szakmai körökben egyaránt.

 

Jókai Mór munkatársa

Beöthy Leó pályája újabb emelkedését hozta, hogy a mindössze 26 esztendős fiatalembert Jókai Mór 1865-ben felkérte a szerkesztésében meginduló Hon című lap közgazdasági rovatának vezetésére. Beöthy ebben a tisztében is nagy gondot fordított az alapos és részletes tájékoztatásra. A gazdasági, illetve pénzügyi problémák sokoldalú és adatokkal alátámasztott tárgyalása módszerileg is újat jelentett, és fogékonnyá tette a statisztika olyan kezelése iránt, amelyet az ismert belga matematikus és statisztikus, A. Quételet valósított meg. Beöthy tanulmányai 1865-ben kezdtek megjelenni a Honban, a mindennapos statisztikai összeállításokkal együtt. Cikkeinek jelentős része vitajellegű volt.

Érdemes megemlíteni a jegybank kérdésével foglalkozó állásfoglalását, melyben a The Economist nézeteit elemezte. Az angol szaklap az egyetlen jegybank mellett tört lándzsát, figyelembe véve a központi pénzintézet szerepét egy fejlett országban. Ezt a véleményt osztrák részről egyesek ürügyül kívánták felhasználni arra, hogy Magyarország gazdasági és politikai helyét a leendő dualista rendszerben – Skócia állásához hasonlóan – tartományi szinten próbálják kijelölni, más esetben Louis Blanc és Proudhon nézeteit próbálták felhasználni erre. Az átlátszó szándékra Beöthy legott rámutatott: az osztrák törekvés a porosz–osztrák háborúban meggyengült Bécs számára a magyar tulajdonok jelentős részének „államosításával” szerezne anyagi erőforrásokat. Beöthy állásfoglalásai nemcsak az új elméletekben való jártasságát árulták el, hanem azok gyakorlati alkalmazása iránti kritikai érzékét is.

 

A „magyar viktoriánusok” második nemzedéke

1867-re összeverbuválódott, és már figyelemre méltó publicisztikai tevékenységet fejtett ki az a kis csoport, amely a nemzeti és szociális kérdésekben egyaránt mélyebb analízist kívánt, és a fejlődést nem a szabad verseny sémája szerint képzelte el. Pesty Frigyes, Beöthy Leó, Hunfalvy János érvelésének alátámasztására és a hazai közvélemény tájékoztatása végett Halász Imre 1867-ben lefordította Carey Társadalmi tudomány című alapvető művét. Carey-t egyébként Magyarországon Trefort Ágost ismertette a Magyar Tudományos Akadémián tartott egyik előadásában. Trefort azonban nem volt olyan következetes tisztelője Carey-nek, mint Pesty Frigyes, Halász Imre vagy Beöthy Leó.

A kiegyezés utáni kormány, Eötvös József, Trefort, Csengery, Gyulai reformkort megjárt nemzedéke, politikai tapasztalataik, európai műveltségük és látókörük ígéretet jelentettek Beöthy, Halász és mások számára arra, hogy az ország, amelyet ez a generáció ébresztett fel szellemi bénultságából, képes lesz vezetésük alatt évszázados elmaradását behozni és felzárkózni azon államok közé, amelyeknek példaképe a virágkorát élő, viktoriánus Anglia volt. A tapasztalt és tekintélyes „öregek” mellett bizalommal és reményekkel, nem utolsósorban nagy ambícióval jelentkeztek a tudomány, a technika, a gazdaság, a kultúra és az emberek nevelhetőségének kihasználásából keletkező hatalmas energia kifejtésében és felhasználásában segíteni akaró fiatalok: Halász Gábor szavaival a „magyar viktoriánusok” második nemzedéke. Ezek a fiatalok, akik a forradalmat fiatalon vagy gyerekfejjel érték meg, nem tagadták meg az előző generáció eredményeit, de ők kezdték meghonosítani a társadalomtudomány alapján egy korszerű társadalomirányítás első elemeit Magyarországon, s ezt az utat az új eredmények felhasználásával kívánták folytatni.

 

Az új kormány embere

Keleti Károly 1867 tavaszán emlékiratot készített a leendő Andrássy-kormány Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériuma keretében felállítandó Statisztikai Osztály kérdéséről. Javaslatai alapján Gorove István tárcavezető felkérte Beöthy Leót a minisztérium munkájában való részvételre. Beöthy készséggel elfogadta a megbízatást, melyben lehetőséget látott arra, hogy elképzeléseit a gyakorlatban is megvalósítsa.

A minisztériumi statisztikai osztály vezetője Keleti Károly lett, munkatársai pedig Barsi József, Beöthy Leó, Halász Imre és Hunfalvy János. Gorove miniszter és Keleti jelezte, hogy a védvám irányzatnak a statisztikai osztályon többségben lévő hívei zavartalanul képviselhetik álláspontjukat.

Beöthy első hivatalos statisztikai tanulmányai az 1866. és 1867. évbeli magyar–osztrák gazdasági kapcsolatokkal foglalkoztak. Munkái megírása eleinte hallatlan nehézségekbe ütközött, nem lévén szerv, amely a két ország tényleges forgalmát mérte és ellenőrizte volna. A szállítási vállalatok bevonásával – minden osztrák elzárkózás ellenére – sikerült valós értékeket megállapítania. Következetesen fenntartott nézetei nem akadályozták meg Beöthyt abban, hogy a kiegyezés által felgyorsított kapcsolatokat kedvezőknek minősítse. Munkásságának e korszakát maga ismertette első nagyobb tanulmányában, A kereskedelem címűben.

 

(Folytatjuk)