Színházcsináló producer és musicalszínész

Volt producer, filmrendező és musicalszínész. Venyige Sándornak a magyar vidéki színpadokon egészen ritkán látható (és persze hallható) zenés művek sorát köszönheti a helyi közönség. Elég az Evitára, a Jézus Krisztus szupersztárra vagy a Jekyll és Hyde-ra utalni. Ebben az időszakban inkább nyíregyháziként emlegették, de az elmúlt három évben a Veres 1 Színház miatt egy Budapest melletti kisvárosban zajlik az élete. A színházi szakma Alexként ismeri, de a régi diáktársaknak, barátoknak, zenészeknek, nekem is, Venyó. Így hívják (hívom), ha hazalátogat Berettyóújfaluba. Elfoglaltsága miatt most csak telefonon tudtunk beszélni.

– Gondolkoztál-e azon, hogy mit vittél magaddal Berettyóújfaluból?

– Egyre többet gondolok erre. Középiskolában voltam ugyan operaelőadáson, de oda csak a „dili” kedvéért mentünk. Első prózai színházélményem a főiskolán ért Nyíregyházán, de aszerint vezetem az életemet, amit Újfaluból, a szüleimtől hoztam. Az elvek, az erkölcsi alapvetés most is kísér. Lázadó alkat voltam a középiskolában. Volt egy ügyem, ami még ártatlan diákcsíny sem volt. Ha egyedül állok a fegyelmi bizottság elé, ki is rúgnak. Így is példát akartak velünk statuálni régi jó kommunista módon. Szerencsére csak egy másik osztályba kerültem, ahol a legendás magyartanár, Lukács László úr a 2-es magatartás és szorgalom jegyemet 5-5-re változtatta negyedikben. A pofám most is ugyanolyan nagy, csak ritkábban nyitom ki.

– Egy zenekar frontembere is voltál…

– Ez azért túlzás! A lázadás egyik fóruma volt a zene, jó volt a közösség, aminek hasznos tagja szerettem volna lenni. Gyakran eljártunk a helyi ifjúsági klubba, ahol jókat lehetett beszélgetni. Borbély Jóska népművelő nagyon jól terelte a gondolatainkat, így a kocsmázás mellett hasznos, szemnyitogató beszélgetéseink voltak. Tőle hallottunk először például Nagy Imre igazi szerepéről az 1956-os forradalomban. Szívesen jártam vissza főiskolás koromban is. Segítettem 1985-ben a Háry János nagyotmondó verseny szervezésében is. Sajnos a legjobb írás nem hangozhatott el a vetélkedőn. Beleznay Zsolt, aki később neves ügyvéd lett, éppen sorkatonai szolgálatát töltötte Zalaegerszegen. Megírta az ottani élményeit, el is küldte nekünk, könnyesre nevettük magunkat rajta. A rendezvény előtt azonban kaptunk egy féloldalas(!) táviratot, amelyben az állt, hogy ez az írás nem hangozhat el a rendezvényen. Persze mindenki tudta, hogy nem önszántából küldte ezt a nem mindennapi sürgönyt.

– Azt olvastam 2002-ben, hogy „A Jókai Színház viaskodik Molnár László és Venyige Sándor »örökségével«”.

– Sokat dolgoztunk abban az időben. Az Evita és a Jézus Krisztus szupersztár után Verebes István tanácsára bemutattuk a Jekyll és Hyde-ot, ami azért volt nagy szó, mert New York és Bréma után Magyarországon mi vihettük először színre. A minél jobb előadás érdekében mi is alkalmaztunk meghallgatást minden darabnál. Nyugaton ennek már kialakult gyakorlata van. Nekem azonban nem volt szerencsém a magyarországi meghallgatásokkal, de Németországban igen. Főszerepet kaptam A Notre Dame-i toronyőrben. Ezt úgy meséltem akkor, hogy egy francia romantikus regény amerikai musical-feldolgozásának svájci–osztrák változatában játszom magyar létemre német nyelven Európa országaiban. 2001–2004-ig tartott ez az időszak. Háromszor megkerülhettük volna a földet, annyit utaztunk. Bejártam a világot. Közben – 2003-ban – különváltak az útjaink Molnár Lászlóval. Életemnek ez a szakasza a Szegedi Szabadtéri Játékokon fejeződött be, három emlékezetes Jézus Krisztus szupersztár előadással.

– Mihez tudtál kezdeni, mikor véget ért számodra a Musical Színház és az európai turné?

– Nyíregyházán volt a családom, és volt egy csapat, amivel csináltunk nagyrendezvényeket. Aztán Győrbe hívtak játszani a Miss Saigonba, Johnt alakítottam. Egy ideig rendezvényszervezéssel és nyári színházakkal foglalkoztam. 2008-ban készítettem egy filmet. Ez egy 8×25 perces szappanopera volt. A Stáb című film története nem más, mint egy botcsinálta forgatócsoport belső élete. A megyeszékhely ismerős helyein játszódik, nyíregyházi színészekkel, de ez csak egy rövid periódus volt az életemben. Igazából nem talált meg semmi olyan, ami mellett meg tudtam volna állapodni. Egy üde kivétel volt: 2010-ben a meghallgatáson engem választott ki Szirtes Tamás a Jézus Krisztus szupersztárban. Ez egy felejthetetlen esztendő volt a Madách Színházban. Ezt leszámítva, ha voltak is zajos sikereim, egy kicsit meglazultak a gyökerek. Az én otthontalanságomat megsínylette a család is.

– Az elmúlt három esztendőben csak jókat hallok rólad. Akkor mégis csak sikerült megállapodnod?

– Hát nem volt ilyen egyszerű… Két évig egy sárga bőrönddel jártam az országot, egy lyukas kabátgombot nem adtam volna azért, hogy ebből a gödörből valaha kimászom. Szerencsére összehozott a sors Zorgel Enikővel. Veresegyházra kerültünk, ahol csak a főbérlőt ismertük. Pár nap múlva bejelentkeztünk Pásztor Béla polgármester úrhoz, aki már 53 éve irányítja ezt a települést. Mondtuk, színházat szeretnénk a városba, azt mondta: jó! Ezzel eldőlt a sorsunk. Az ötvenéves művelődési házon sokat kellett dolgozni, hogy színházi előadások befogadására alkalmas legyen. A József Attila Színházból hoztunk székeket az előtérbe. Azon voltunk, hogy ne kelljen pénzt kérni az önkormányzattól, hanem mutassunk fel előtte valamit. Meghirdettük az évadot. Két hét alatt eladtuk a 350 bérletet, és ezzel egy új fejezet kezdődött az életünkben.

– Az, hogy itt egy gyártóbázis legyen, és innen menjetek előadni, nem valósult meg…

– Az élet átírta a forgatókönyvet. 2014. október 4-én volt a bemutatónk. Az a szeretet, majd az előadások után a hála és az elvárás arra ösztönzött minket, hogy vessük meg a lábunkat. Az önkormányzat látta, hogy jó, amit csinálunk, és feltétel nélkül támogatott minket. Amikor előálltunk a nyári színház ötletével, akkor is megkérdezték, kell-e segíteni. Nem kértünk pénzt, de kaptunk egy 26 millió forintos kölcsönt, amit a jegybevételből és a támogatásokból vissza tudtunk fizetni. 1235 férőhelyes nézőteret alakítottunk ki egy 160 négyzetméteres fedett színpaddal. Igazi zöldmezős beruházást valósítottunk meg. Nyolc előadás volt 9509 nézővel, ez 96,5 százalékos nézettség. Ha két Koncz Zsuzsa-koncertet tartunk, akkor mind a kettő telt házas. Az Alföldi Róbert rendezte Őrült nők ketrece Stohl András főszereplésével is plusz kétszáz pótszékkel ment le. Az Anconai szerelmesek, amit már játszottunk, most is nagy siker volt, de ezzel készülünk az idén nyáron Berettyóújfaluba is. 2018-ban szeretnénk létrehozni egy kis színpadot is 400 főt befogadó nézőtérrel, és nyáron nem nyolc, hanem 23 előadást terveztünk. A Veres 1 Színháznak nem egészen három és fél esztendő alatt több mint 50 ezer nézője volt. Tavaly decemberben már játszottunk Szatmárnémetiben telt házzal, és már van idei meghívásunk is. Együttműködünk Lendvával és tíz felvidéki településsel. Nagyváraddal is keressük a kapcsolatot, de még nem találtuk meg a megfelelő embert. Szeretnénk eljutni ide is.