Tájak, házak, ízek Gömörtől Biharig

„Ahány táj, annyi víz, ahány ház, annyi íz, ahány íz, annyi ember, ha szeretsz főzni: szeptember!!! … Nincs kifogás, egy-két fogás, és legyen szép a tálalás!…” Hagyományteremtő szándékkal tette közzé ezt a felhívást a nagy múltú berettyóújfalui kulturális intézmény, a Nadányi Zoltán Művelődési Ház, és nem is maradt el a várt siker. Négyfős felnőtt, illetve hétfős diákcsapatokat hívtak az egész napos programra, és sokan jelentkeztek is a főzésre: önkormányzatok, egyesületek, baráti társaságok.

Amíg a 35 csapat a főzéssel volt elfoglalva, a legkisebbek figyelmét a népi játszóház és játszótér kötötte le. A színpadon pedig a hagyományőrző csoportok mellett neves előadók és fiatal tehetségek váltották egymást. Pély Barna, Sasvári Sándor és a Hollóének Hungarica Régizene Együttes mellett a határon túlról is volt fellépő. A kárpátaljai Kokas Banda nagy sikerrel mutatta be a táncokat, legszívesebben a közönség is ropta volna, ha lett volna rá idő.

Lisztes Évától, az intézmény vezetőjétől tudom, hogy a megyei népfőiskolának köszönhetően került kapcsolatba Gömörország és Biharország.

– Várhosszúrétről (Szlovákia), Gömörországból érkeztünk – meséli Nagy György, a Gömöri Kézművesek Társulásának elnöke, amikor leülök egy pillanatra a sátruknál. – Lisztes Éváékkal még tavaly felvettük a kapcsolatot, azóta is tart, szinte heti rendszerességgel, így nem volt kérdés, hogy jöttünk az első hívó szóra. A főszakácsunk Adamecz Norbert, ő nemcsak kiváló fafaragó, hanem szeret főzőcskézni is. Most a vidékünk jellegzetes ételét, a gömöri gulykát készíti, ez volt a bányászok jellegzetes étele.

Látom, a darált füstölt tarjához a krumpli egyik felét lereszelik, a másikat megfőzik és összetörik. Ezt összedolgozzák nyers tojással, fűszerekkel, liszttel és zsemlemorzsával. Sót, majoránnát, szemes és őrölt borsot, köménymagot, fokhagymát használnak, majd az 5-6 centiméter átmérőjűre formált gombócokat zubogó vízben megfőzik.

Közben hol a sátrak közt, hol a színpadon vagy a színpad előtt feltűnnek a Hollóének muzsikusai. Nagyváradon az idén már kétszer is hallottam őket, de nemcsak a várban szerepelnek sikerrel évről évre, hanem Berettyóújfaluban is elnyerték a közönség szimpátiáját. Bálint Lajos zenekarvezetőt kérdeztem, hogyan működnek, hiszen szinte mindig más formációban látom őket.

– Már 2003 óta elkezdtük piszkálgatni ezeket a hangszereket, de hivatalosan csak 2005 óta létezünk. Én egy ebesi bajvívó csoportnak voltam a tagja, de hiányoltam az élő zenét, és akkor inkább ebbe az irányba mozdultam. Nagyon sok helyről vagyunk a zenekarban, és nagyon mozgalmas a nyár, ezért ez bizony egész embert kíván. Nem mindenki tudja ezt huzamosabb időn keresztül vállalni. 2006-ban voltunk először Nagyváradon, aztán volt egy kis szünet, de most úgy néz ki, hogy minden esztendőben ott leszünk a várban. Egy időben megrendezték a Bocskai-napokat Nagykerekiben, ahol a fejdelem nevét viselő intézmények találkoztak, de sajnos ez elmaradt. Jó lenne, ha valaki újraélesztené.

Varga Tibor és Jenei Sándor Paptamásiból érkezett. Mondtam nekik, addig el ne menjenek, amíg nem beszélgetünk egy kicsit. Tibor veszi át a szót:

– Pocsajban voltunk a betyárfesztiválon, ott találkoztunk Szegedi Robival, s invitált minket, hogy főzzünk itt is. Rendszeresen járunk fesztiválokra. Voltunk Nyíradonyban, Esztárban, de a határ másik oldalán is vannak hasonló rendezvények, főztünk már Érmihályfalván, Székelyhídon, Diószegen, Szentimrén… Gyakran végeztünk második, harmadik helyen itt is, ott is. Hegyközszentimrén halászlével nyertünk első helyet. Hagyományos bográcsgulyással és miccsel készültünk, várjuk a vendégeket.

A Karancsvölgyi Jótevők Nógrád megyéből érkeztek. Elnökük, Botos Lajosné szívesen mesélt arról, mit is keresnek itt:

– Egy kedves ismerős hívására jöttünk, most nyolcan vagyunk itt Karancslapujtőről. Öt éve alakultunk, és akkor jött az ötlet, hogy készíteni kellene valami különlegeset. Végül ez az 1,75 m átmérőjű palacsinta lett a védjegyünk, négy éve ezzel járjuk az országot. A rendezvényeken karitatív módon szétosztjuk, amit sütünk. (Ezt Berettyóújfaluban megtették ötször is! – A szerző megjegyzése) Több mint 300 helyen fordultunk meg ez idő alatt, és jártunk a Felvidéken, Erdélyben és Szerbiában is. Az étel összetevőit azért nem árulom el, mert nekünk is meg kellett fizetnünk a tanulópénzt, sok lisztet és hozzávalót elhasználtunk, mire rájöttünk a forszára. De nemcsak palacsintát sütünk, most hagyományos gombás ételeket is készítünk. Vargányagombás pörköltet galuskával, és előtte úri gombás levest kóstolhat az érdeklődő. Miért úri? Talán azért, mert szép – neveti –, egyébként császárgombából készítjük.

Szegedi Róbert 2017-ben a Hajdúság séfje cím tulajdonosa lett, számos amatőr és félprofi gasztronómiai fesztivál győztese, nem ismeretlen a Biharország olvasói előtt, hiszen tavaly már hosszabb interjút készítettem vele. Szerencsés választás volt a szervezők részéről, hogy rá bízták a rendezvény gasztronómiai részét. A zsűri elnöke Opóczky István életmű- és Venesz József-díjas mesterszakács, a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjének tulajdonosa, a Szabadtűzi Lovagrend zsűri jogosultságú lovagja, az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend lovagja, a Magyar Grillszövetség tagja volt. A további tagok: Klötzl Géza filmrendező és producer, nemzetközi gasztronómus, az Esterházy Barokk Ételfőző Fesztivál tulajdonosa és Nagy Vivien, a Hajdúság séfje, számos amatőr, félprofi és diák gasztronómiai fesztivál győztese. Kíváncsi voltam, Szegedi Róbert miként látta belülről a zsűri munkáját, hogy sikerült megnyerni az ügynek a többi ítészt.

– Versenyeztem már olyan fesztiválon, ahol István és Géza zsűrizett, és nagy elismeréssel fogadták a munkánkat, innen indult a szakmai és baráti kapcsolat. A zsűri szerint fantasztikus ételek készültek ezen az amatőr gasztronómiai fesztiválon. Nagyon kiegyenlített volt a mezőny, az elbírálók számára igazi szakmai kihívás volt ez a nap. Mindannyian jól éreztük magunkat a rendezvényen, már a zsűrizés befejeztével a következő évi fesztiválról beszélgettünk. Meghívták Berettyóújfalu Város Önkormányzatát, Lisztes Évát, a rendezvény főszervezőjét, Nagy Vivient és engem Fertődre, a 2019-es Esterházy Barokk Ételfőző Fesztivál díszvendégeként. Ez nagy megtiszteltetés, de a lényeg, hogy mindenki várja a Tájak, Házak, Ízek Fesztivál folytatását. Ez a tájegység, a bihari régió olyan lenyűgözően hatott a Budapestről idelátogató zsűrire, hogy hosszabb távú kapcsolatot szeretnének kiépíteni az itteniekkel.