A mozi maga az iskola

A tévéadók és műsoraik egy ideig valóban magukhoz láncolták a nézőket, de egy idő után sok embernek hiányozni kezdett a mozi. A tévé ugyanis nem tudja kiváltani a filmvetítés, a társas filmnézés okozta élményt. A moziba járás kulturális életünk része kellene hogy legyen.

Margittán a hajdani mozi lebontása után egy ideig még vetítettek filmeket a művelődési házban, de idővel ez elmaradt azzal az indokkal, hogy nem kifizetődő. Blága L. József filozófiatanár a margittai mozirajongók élharcosának számított, saját tantárgyán túl három évig filmesztétikát is tanított az Octavian Goga Főgimnáziumban. Ez választható tantárgy volt a humán osztályokban. Tapasztalhatta, hogy a diákok közül is sokan szeretnének filmeket nézni, utána közösen megbeszélni, megvitatni a látottakat. A vetítés adta lehetőségeket a filozófiaórákon is sikerrel alkalmazta oktatási célokra. A diákok örültek ennek az alternatív oktatási módnak, tanulmányi eredményeik pedig javultak. A tanár úrban megfogalmazódott a gondolat, hogy a filmnézést szélesebb körre is kiterjessze. A később létrejött magyar iskolában az Iskola másként program keretében egyszer a nagyváradi egyetem média szakos tanára, Monostori Károly tartott előadást a diákoknak a média társadalmi szerepéről, s ezt Blága L. József is végighallgatta. Utána beszédbe elegyedtek, s az előadó javasolta, indítsanak közösen filmklubot. Azonnal „vevő volt rá”, és örömmel szervezték meg a Filmklub első vetítését 2013-ban.

Az első helyszín egy osztályterem volt, de azt hamar „kinőtték”, és a magyar iskola dísztermébe költöztek. A tanulókon kívül volt diákok és más filmkedvelők is rendszeresen látogatták a Filmklubot. Több volt ez, mint vetítés, hiszen előtte a főszervezők támpontokat adtak a filmnézéshez, utána pedig közösen, meghatározott témák szerint megbeszélték a látottakat. Mindennapi, filozófiai és lélektani kérdések is napirendre kerültek. A beszélgetéseket a két tanár felváltva moderálta. Jó hangulatú, építő jellegű vitapartik voltak ezek, melyre szívesen jártak a város filmrajongói.

– Mit jelent az ön számára a film? – kérdeztem Blága L. Józsefet.

– Gyerekkorom óta rajongok érte, a moziért. Korán felfedeztem, hogy a film nemcsak egyszerű szórakozás, hanem művészet is. Képes kifejezni gondolatokat, érzéseket, eszméket, képes kérdéseket megfogalmazni és ezáltal meggondolkoztatni a nézőt. A mozi számomra maga volt az iskola, ahova tulajdonképpen tanulni jártam. Magánszorgalomból filmesztétikát tanultam, sok filmkritikát olvastam, majd később, egyetemista koromban, én magam is írtam, az Új Élet hasábjain. Autodidakta úton lettem filmszakértő. Fokozati vizsgadolgozatomat is arról írtam, hogyan lehet felhasználni a művészfilmet az oktatásban. Nem sokan alkalmazták ezt a módszert, de a tanfelügyelőség hatásosnak ítélte.

– Önt 2014-ben nyugdíjazták. Milyen változást hozott ez a Filmklub életében?

– A diákok, volt diákok és a filmkedvelők szívesen jártak a vetítésekre. A tanári kar és a vezetőség sajnos inkább távol maradt. Szerettem volna folytatni nyugdíjasként is a Filmklub működtetését, elkészítettem az éves tervet, de az iskola vezetősége teljes közömbösséggel fogadta, nem volt partner a megvalósításban. Sőt, úgy tűnt, szabadulni akarnak tőle. Az új filozófiatanár folytatta a vetítéseket, de ez már nem ugyanaz a filmklub volt. Néhányszor elmentem én is, de nem találkozott a program az elképzeléseimmel. Csak a filmnézés lehetőségét adta, de nem szolgálta a filmkultúra fejlesztését. Mivel az iskolára nem számíthattam, sokat gondolkodtam azon, hol folytathatnám a Filmklub munkáját. A Horváth János Társaság meghívott egyszer egy balladaestre a városháza konferenciatermébe. Láttam, hogy a terem digitális vetítővel is fel van szerelve, és arra gondoltam, ideális hely lenne a Filmklubnak. A polgármester azonnal rábólintott az ötletemre, befogadó volt, így elkezdhettem a klub újraszervezését. Első találkozónk tavaly februárban volt, szépszámú közönséggel – nem csalódtam. A beszélgetések során elemezzük a látottakat esztétika, mondanivaló, aktualitás, tartalmi, filmtörténeti szempontból egyaránt. Közben időszerű problémák is felmerülnek, ezeket szintén megbeszéljük. Havonta egyszer találkozunk. A törzsgárda minden alkalommal ott van, de folyamatosan új arcok is megjelennek. Ez ad reményt arra, hogy a Filmklub hosszú távon létezni fog.

– Ha lenne újra mozija a városnak, az hogyan érintené a Filmklubot?

– Mindannyian nagyon örülnénk a mozinak. Az csak erősítené a klubot. Közösen járnánk a vetítésekre, és ott a helyszínen több résztvevővel tudnánk elemezni, megbeszélni a látottakat. Bevinnénk az általunk javasolt filmeket is. Idővel visszatérne a város filmkultúrája a rendes kerékvágásba. A Margittán született, jelenleg külföldön élő Bereczki Csaba filmrendező is üdvözölte tevékenységünket, és nagyszerű ötletnek tartotta. Véleménye szerint a városi élet elképzelhetetlen mozi nélkül.

– Milyen elgondolás szerint választja ki a bemutatott filmet?

– Kezdetben elkészítettük a tervet egy egész évre. A javaslatok főképp Monostori Károlytól érkeztek. Ezt közöltük a bemutatás dátumaival együtt a legnagyobb internetes közösségi oldalon. Ezen most változtatok, hiszen év közben is megjelenhetnek bemutatásra érdemes új filmek. Ezért idén már csak a bemutatás előtti egy-két héttel közöljük a film címét. Ezt a tagokkal megbeszéltem, és közösen döntöttünk. Természetesen a filmek most is bizonyos vitatémákhoz kapcsolódnak. Monostori tanár úr is tagja a csoportunknak, figyelemmel követi a munkánkat, adott esetben számíthatunk a segítségére.

– Konkrétan hogyan zajlik le egy találkozásuk?

– Vetítés előtt elmondom a filmről a legfontosabb tudnivalókat, és támpontokat adok az értelmezéséhez. Ismertetem keletkezésének időpontját, bemutatom a rendezőt, és utalok a film néhány sajátos kifejezőeszközére. Igyekszünk igazi műalkotásokat bemutatni, amelyek megértése egyedi, alkotó észlelést követel. A látottakat mindenki saját tudása, élettapasztalata szerint értelmezi. A vetítés utáni megbeszélés, eszmecsere sokszor hosszabbra nyúlik, mint maga a film, de éppen ez teszi a programot filmklubbá. Általában kérdéseket is felteszek, hogy bizonyos szempontból irányított legyen a beszélgetés.

– Milyen cél vezérli tevékenységüket?

– Kettős célunk van: közelebb hozni a mozit a margittai emberekhez, illetve kapcsolatot teremteni, különböző kérdésekről vitatkozni, közösen gondolkozni. A kommunikáció véleményem szerint társadalmi és kulturális szempontból is alapszükséglet.