https://biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=834
Szerző: Szőke Ferenc
Település: Monospetri
Rovat: Agrárvilág, Közélet
2019.01.05

Szőlész, borász, versenyszervező

A Monospetriben élő TÁNKI JÓZSEF életében jelentős szerepet tölt be a szőlő és a bor. Édesapja mellett már gyermekként „belenőtt” a szőlőtermelésbe, borászatba. Mindig volt egy darabka szőlője, majd nyugdíjba vonulása után a falu egyik legnagyobb szőlőtermelője és borásza lett. Emellett egyik főszervezője a monospetri borversenyeknek, és nedűi révén a környékbeli versenyekről is díjakkal tér haza.

Tánki József gálospetri születésű, ott végezte el az általános iskolát, majd Brassóban tanulta ki az esztergályos szakmát. Ott kezdett el dolgozni katonaságig, utána Nagyváradon gyakorolta mesterségét. 1977-ben Monospetribe házasodott, ezért Margittán, majd Monospetriben keresett és talált munkát: a kőolajiparban karbantartó lett. Onnan ment nyugdíjba 2015-ben. A rendszerváltás után kezdett komolyabban foglalkozni szőlőtermesztéssel, nemes fajtákat – rizling, muskotály, cabernet – ültetett. Ezek gondozása egész embert igényel, s az igény a nyugdíjba vonulással teljesült.

Jelenleg 25 áron termeszt szőlőt. A faluban az elsők között volt, akik nemes fajtákat ültettek, a magántermőket nemesre cserélték. Legújabb terve az, hogy 1000 tő bakatort ültessen. Ez a fajta az Érmellék és környéke specifikus fajtája, szereti az itteni klímát és talajt. Ehhez már előkészített egy 17 áras területet, mely ültetés előtti pihenő állapotban van.

Borászként nemcsak saját termését dolgozza fel. Szüret idején Magyarországról, Moldvából vásárol szőlőt, és saját technológiájával készíti el a finomabbnál finomabb nedűket. A legmodernebb felszerelései vannak, s azokon vasmunkásként olyan további változtatásokat végzett, melyek megkönnyítik a munkáját. A prést például hidraulikus nyomással automatává alakította.

A borkészítés tudományát már gyerekkorában elsajátította, később autodidakta úton, olvasással tovább mélyítette ismereteit. A legnagyobb tanító azonban állítása szerint a sokéves tapasztalat. Tanácsait nagyon szívesen osztja meg ingyen és bérmentve a fiatal borászokkal. Öröm számára, ha egy fiatal borásznál a legközelebbi borversenyen minőségi javulást észlel.

A jó bortermelő szereti a bort, de nem iszákos, ezt vallja Tánki József is. Követi a mondást: szeresd a bort, de légy erősebb. Fehér- és vörösborokat egyaránt készít, nagy gonddal és odafigyeléssel, így az év nagy részében több időt tölt a pincében és a borházban, mint otthon. Beszélgetésünk idején a kész bort épp hordókba szűri tárolásra, de fontolgatja, hogy egy részét majd palackozza. Mivel jó minőségű a bora, mindig talál rá vevőt; családi eseményekre, rendezvényekre vásárolnak tőle nagyobb mennyiségben. Sokkal többet tudna eladni, mint amennyit megtermel.

A család – felesége, fia, veje – is be kell hogy segítsen a munkába, s reméli, ők is úgy megszeretik majd ezt a foglalatosságot, mint ő. Szeretné ezt a nagyon szép ősi szakmát a felszereléssel és a szaktudással együtt átadni utódainak.

– Úgy tudom, Ön borversenyekre is jár, és kezdeményezője a monospetri bortermelők egyesületbe tömörülésének, alapító tagja az Eresztényi Borgazdáknak. Már 17 borversenyt szerveztek, és Ön az egyik főszervező. Kérem, beszéljen a versenyekről!

– Igyekeztem a boraimat bemutatni szakértő zsűri előtt a környékbeli és az itthoni versenyeken egyaránt. Eleinte a bronz fokozatú díjig jutottam, de annak is nagyon örültem. Ma már több olyan borom van, mely arany fokozatot ért el. Monospetriben, a környékbeli versenyeken – Szentimre, Diószeg, Székelyhíd, Hegyközkovácsi – és Magyarországon már 30 arany fokozatot gyűjtöttem össze. A díjazottak között vannak saját termelésű és vásárolt szőlőből készített borok. Jó néhány éve én nyerem el a Legjobb Monospetri Bor díjat. Ezek az elismerések ösztönzik a termelőket arra, hogy még jobb borokat készítsenek. Az itthoni versenyre magasan képzett szakértő zsűrit hívunk, tagjai az értékelés mellett szaktanácsokkal is szolgálnak. A monospetri zsűri elnöke a nagyváradi dr. Dorin Popa szokott lenni, segítői pedig a szakma elismert, minősített borkóstolói. Eleinte 30-40 borral indultunk, az is mind magántermő volt, idén azonban már 110 bor versengett, többségük nemes szőlőből. Itthonról és Magyarországról is szívesen hoztak borokat a versenyünkre, ez jelzi, hogy kivívta a borászok elismerését.

– Mi kell ahhoz, hogy finom bor kerüljön a pohárba?

– A jó bor titka már a szőlő ültetésével kezdődik. Alaposan előkészített talajba kell tenni a vesszőt, gondozni három éven keresztül, míg termőre nem fordul. Utána is folyamatosan gondozni, ápolni kell, óvni a betegségektől, kártevőktől. Szüret után más technológiát kíván a fehérbor, mást a vörösbor, s a gyártási folyamatot szigorúan be kell tartani. Ügyelni kell a megfelelő forrási hőmérsékletre (15–17 Celsius-fok), majd fejtés, szűrés után kerülhet a bor az erjesztő tartályokból a hordókba, melyek szintén alapos előkészítésen esnek át. Az erjesztés helye a borház, a tárolásé a pince. A munkálatok időpontjára és a tisztaságra nagyon vigyázni kell, mert ezekre a bor kényes. Arra is oda kell figyelni, hogy milyen módon emeljük a must cukorfokát, illetve korrigáljuk a savtartalmát, ha erre szükség van. A jó borász holtig tanul. Minden évben tanulok valami újat, amit a következő évben kamatoztatni tudok.