https://biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=963
Szerző: Péter I. Zoltán
Település: Nagyvárad
Rovat: História
2019.02.27

Árvaházak sorsa

zázhatvan éves az egykori Szent József Intézet

Tavaly fejezték be az egykori Szent József Intézet homlokzati felújítását. Ideje is volt már, hiszen nagyon elhanyagolt állapotba került ez a történelmi múltú, jubiláló nagyváradi ingatlan.

Szaniszló Ferenc püspök halálakor, 1869-ben az addigi Apolló utcát a jótékonyságáról híres püspökről nevezték el. A névadást az magyarázta, hogy Szaniszló püspök építtette az utcában álló (mai 11. szám), akkor Szent József nevét viselő gyermeknevelő intézetet. Az utcatáblán már jó ideje Mihai Eminescu neve olvasható.

Szaniszló Ferencet 1850. szeptember 5-én nevezték ki nagyváradi püspökké, és 1851. május 25-én szentelték fel. Kora és egészségi állapota miatt 1861-ben és 1867-ben lemondott a püspökségről, de előbb Róma, utóbb a káptalan bírta maradásra, míg végül 1868. december 21-én IX. Piusz pápa elküldte neki a felmentő brévét. 1869. március 1-én elhagyta Nagyváradot, és Hietzingbe távozott, onnan ősszel a bécsi kapucinusok kolostorába vonult, és ott hunyt el 1869. december 13-án.

A XIX. század elején a majdani Szent József Intézet helyén még a Klobusitzky-ház volt. Ezt vásárolta meg Lajcsák Ferenc püspök (1827–1842), hogy egy gyermeknevelő intézetet nyisson benne. Az épület néhány évtized alatt eléggé rozzant állapotba került, ezt 1855-ben a prefektus is szóvá tette, de ettől sem változtattak a helyzeten.

Ebben az időben a városban már működött a Salamon Intézet, valamint Némethy Ignác kanonok Áldás (később Rimanóczy, napjainkban Iosif Vulcan) utcai árvaháza. Az előbbi volt a jelentősebb, az Apáca (a későbbi Szilágyi Dezső, mai Moscovei) utca 29. szám alatti hosszú, földszintes házban kapott helyet.

Salamon József őrkanonok először 1781-ben a későbbi megyei kórház helyén létesített egy intézetet árva gyermekek nevelésére és tanítására. Az árvákat 1788–1794 között Pozsonyban nevelték. Mire visszakerültek, az épületet már a kamarai igazgatóság foglalta el. Ekkor a Salamon-hagyaték egyik adósa, Nemiró Mihály Apáca utcai házát alakították át 24 személyes árvaházzá. 1835-ben egy nagy hálóteremmel és betegszobával egészítették ki az épületet, és bár 1842-ben egy új szárnnyal is bővítették, az intézet nem tudott 30 növendéknél többet fogadni. Tizenkét év elteltével tovább bővítették a régi ingatlant, de megoldást majd csak az jelentett, hogy a növendékeket 1868-ban áthelyezték az újonnan emelt Apolló utcai intézetbe.

Szaniszló Ferenc püspök (1850–1868) már ezt megelőzően szerette volna az említett három árvaházat egyesíteni és az Apolló utcában egy új, korszerű gyermeknevelő intézetet építeni. 1866-ban tervpályázatot hirdetett, ezt Guttman József építész nyerte meg. Az alapkövet 1867. május 1-én tették le, az építkezést 1868 októberére fejezték be, és be is költöztették az első 80 növendéket. Az utcafronti emeletes épületet 1879-ben Knapp Ferenc építészmérnök terve alapján egy udvari szárnnyal is bővítették.

A neoromán stílusú épület függőleges tagozását az enyhén kiülő középső és a két szélső rizalit adja. A rizalitokat sávozott lizénák szegélyezik, ezek az attika mezején túl bástyaszerű kiképzésben végződnek. Az attikák alatt ívsoros főpárkány húzódik. A rizalitok közötti hat-hat tengelynyi homlokzat ereszes lezárású. A koronázópárkány mezejét rozetták ékesítik. Az ablakpárok közötti falmezőt függőlegesen az övpárkány mezejében levő gyámokból kiinduló félpillérek tagozzák.

Vízszintesen erőteljes övpárkány osztja ketté az ingatlan teljes homlokzatát. A földszinten félköríves zárulású ablakok sora található, az ívmezőkben levő vak lunettáikat egykoron romantikus ornamentika töltötte ki. Az emeleten a középrizalitot három nagy méretű, félköríves zárulású ablak töri át, a záradékok felett sima ívezettel. Az emelet többi ablaka egyenes lezárású, és szegmensíves, mélyített felületekben találhatók kettesével. Az ablakpárok fölött egy közös szegmensív, a kötényrészekben pedig páros mérművek láthatók.

Már nagyon rég esedékes volt az ingatlan felújítása, a homlokzatán is csak a málló vakolat hívta fel magára a figyelmet. Végül az épület átadását követő 160. évben – azaz 2018-ban – megkezdték a homlokzat renoválását. Utólag elmondható, hogy szép munkát végeztek. Csak az nagyon zavaró, hogy a Fő utca irányából a vele szomszédos, úgyszintén felújított földszintes ház felett az elhanyagolt tűzfala vonja magára a tekintetet. Sajnos nagyon elterjedt rossz szokássá vált Nagyváradon, hogy a tűzfalat elhanyagolják, néhány jó példát leszámítva.

Az ingatlan jelenleg több funkciót is betölt, többek között itt székel a Bihar Megyei Tanfelügyelőség is.

A hálás utókor a XIX. század utolsó évtizedében nem feledkezett meg a jótékonykodásairól híres Szaniszló püspökről. A Tóth István formázta szobrát a püspökség kertjében állították fel 1896. december 20-án. A szoboravatásról beszámolt a Nagyvárad másnapi száma: „A leleplezési ünnep isteni tisztelettel vette kezdetét, amelyen Winkler József c. püspök pontifikált fényes segédlettel. Ezután a lepellel borított szoborhoz vonult a nagyszámú közönség. Itt a papnövendékek elénekelték az erre az alkalomra készített ünnepi dalt, melynek végeztével Palotay László kanonok mondott szónoki beszédet, melyben ékes szavakkal emlékezett meg a jótékony főpap erényeiről. Dús László főügyész is méltatta beszédében az elhunyt érdemeit. Utána megkoszorúzták a szobrot.” A lapban közölték a szobortalapzat máig olvasható feliratait is: „Tordai Szaniszló Ferencz 1792–1869” (az első oldalon); „A szegények atyja” (jobbról); „A jó pásztor” (balról); „Emelte a hála és kegyelet” (a hátsó oldalon).