Az önfenntartó ház összhangjának varázsa

– Azzal kellene kezdenem, hogy mindig is ilyen voltam, vagyis ha valami ötletem támadt, akkor annak rögtön nekifogtam. De a házunkról beszélnék inkább, nem magamról. Tíz évig éltünk Spanyolországban, jól kijöttünk, én szociális munkásként dolgoztam, de mindvégig tudtuk, hogy hazajövünk, épp csak az nem volt biztos, hogy hová. A férjem köröstárkányi, én várasfenesi vagyok, s bár azt mondtam, bárhol, csak Tárkányban nem szeretnék élni, amikor 2013 augusztusában itthon jártunk, Tárkányban megláttam egy helyet, és azt mondtam: na itt igen! Kiderült, a föld a férjem családjáé, ő pedig készségesen vállalta, hogy majd nekilát az építkezésnek. Ezzel a gondolattal mentünk vissza Spanyolországba, szeptemberben pedig egy gasztronómiai műsorban láttam meg az önfenntartó házat: Új-Mexikóban, havas tájban, de mondták, bent kellemes meleg van. A ház ugyanis gumiból készült, teljesen önfenntartó, fűtés nélkül termelődik bent a meleg. Megtudtam azt is, hogy a világ több részén is van hasonló. Másnap a világháló Earthship (földhajó) oldalán utánanéztem, és megtudtam, hogy harminc évvel ezelőtt Michael Reynolds készítette az első gumiházat Új-Mexikóban, Taosban, ahol most már egy egész kolónia létezik belőlük. A kutakodásom során az is kiderült, Spanyolországban is van Earthship egyesület, felvettem velük a kapcsolatot, ők mondták, hogy Reynolds Romániába készül egy konferenciára, pontosabban egy „Nagyvárad nevű városba”. Ha nekem mond valaki ilyet, talán el sem hiszem, pedig létezik: amikor valami nagyon meg akar valósulni, akkor biztosan létre is jön. 2014 márciusában költöztünk haza, a konferencia májusban volt, mégpedig azért, mert Várad mellett, Pályiban két fiatalembernek is szöget ütött a fejébe a gumiház, az egyik már fel is építette, ők hívták meg Reynoldsot. Nekem legelőször meg kellett győznöm a férjemet, majd pedig telket kerestünk, mivel a már említett hely fekvése nem felelt meg. Ez nagyon pontosan megszabott: délre és 15 fokkal délkeletre kell néznie. Keresni kezdtünk telkeket, a férjem jobban szeretett volna a faluban, én viszont inkább kint. Végül amolyan se kint, se bent helyen találtuk meg az igazit, nagyon szép a kilátás, neki is láthattunk a munkának, mivel, szomszédok nem lévén, nem zavartunk senkit. 2015 májusában kezdtük a használatból kivont autógumik megtöltését a kotrógép kiásta földdel. Az első tízet mi tömtük meg, nagyon nehéz volt, fel is fogadtunk két embert a további munkára. Azt mondták, többet nem vállalnának ilyesmit, mert nagyon nehéz. A felrakásnál is nagyon kell ügyelni, egy-egy sorba csak ugyanolyan méretű gumik kerülhetnek. Mivel a munkánk miatt csak szombatonként tudtunk az épülő házunkkal foglalkozni – a férjem Talposon dolgozik, én Fenesen tanítok –, 2018 márciusában költözhettünk be.

– A ház összerakása saját terv alapján történt, vagy a telek fekvéséhez hasonlóan annak is megvan a pontos előírása?

– Ez utóbbi. A sorban felrakott gumikat be kell takarni földdel, két fal viszont tulajdonképpen nagy ablak, a fény és a meleg „gyűjtése” miatt. A nappaliban van ugyan egy kandalló arra az esetre, ha télen nagyon zord az idő, de márciustól november közepéig nem kellett fűteni. Nem a gumi, hanem a föld tartja a meleget, nyáron pedig a hűvöset; a gumi csak összetartja a földet. A tetőn van szellőzőnyílás, egyelőre csak egy, de kell még három. A szellőzőnyílások segítik az állandó levegőáramlást, és mivel nekünk még csak egy van, a folyosónk télen hidegebb, nyáron pedig melegebb. A folyosó egyébként tele van virágokkal, ez is hozzájárul a légfrissítéshez.

– Többször említette a ház önfenntartását. A vízellátást hogyan oldják meg?

– Az esővizet gyűjtjük, majd pedig egy sajátos csőrendszerrel többször hasznosítjuk. Elsődlegesen a konyhában, illetve tisztálkodásra, ez visszafolyik a folyosói virágok alá, onnan pedig az illemhelyhez, és ott használjuk fel.

– Gondolom, nagy sikernek örvend a tárkányiak körében.

– Eleinte a környékbeliek jöttek megnézni, Magyarországról is többen érkeztek, érdekességként mondom, hogy köztük egy Ausztráliába elszármazott magyar is, ám épp a tárkányiak úgymond „kivártak” a csodálkozással: meg akartak róla bizonyosodni, hogy valóban alig használunk fát, vagyis tesztelték az első telet, de most már jönnek megnézni. Az érdekes az, hogy a falu felől úgy néz ki, mint egy dombocska, vagyis meg kell kerülni, hogy látni lehessen a nagy üvegablakokat. Interneten is érdeklődtek, és tudtommal valaki már neki is kezdett az elkészítésnek.

– Az elmondottakból arra következtetek, hogy nem bánták meg a hazajövetelt Spanyolországból.

– Nem, dehogy, hisz mondtam is, eleve úgy mentünk el, hogy visszajövünk. Pedig nagyon jó munkám volt, szociális munkásként idősekkel foglalkoztam, de egyre gyakrabban éreztem, az a világ nem az én igazi világom, arról nem is szólva, hogy a kultúra más, mint az én igazi kultúrám. Nagyon szeretjük a házunkat, természetesen Áron fiunk is, aki még Tárkányban iskolás, de jövőre már Nagyváradra megy középiskolába. Mindhármunk természetéből van valami a házunkban, a fiúk modernebb szelleméből csakúgy, mint az én klasszikusabb, rusztikusabb hajlamaimból. A lényeg viszont az összhang megteremtése, amit önfenntartó házunk biztosít: sok előnye mellett ez az igazi varázsa.